Berg Judit - Agócs Írisz:
Maszat a vonaton

Maszatról általában

Ismeritek Maszatot? Hát persze! Épp olyan, mint ti: ő hajtja a leggyorsabban a kis piros motorját, mindenhová magával viszi hűséges társát, Hóchócot, aki mindig mellette van és segít neki. Így van ez akkor, ha összeveszik a barátaival a játszótéren, ha madáretetőt szeretne építeni, vagy ha áramszünet van és Maszat fél a sötétben. Maszat folyton tesz-vesz, alkot: házat épít Pötyi babának, mécsesekből világítótornyot készít, megszámolja, hány autó és cica van az utcán, vonattal elutazik a tanyára, ahol megismerkedik a háziállatokkal. Tartsatok vele kalandjai során!

A sorozat korábbi kötetei

Szereplők:

Maszat

Eleven kisfiú, aki villámgyors mindenben: száguld a motorján, és pillanatok alatt találja fel magát a legkülönbözőbb helyzetekben. Madáretetőt vagy kisházat fabrikál, pocsolyába ugrál, megggyógyítja a beteg állatokat, és még ezernyi apró kalandban vesz részt. Ha valamit kitalál, azt meg is valósítja. Időnként persze Maszat is megijed vagy megtorpan: ilyenkor segít neki Hóchóc, a babája, akit mindig magával hord. Maszat csíkos pulcsija, piros motorja és lezser kabátja semmivel sem összetéveszthető. A szobájában is ismerős játékok vannak elszórva: autók, lovak, építőkockák, egy mindig szórakozott zsiráf.

Sári

Két kis copf és az elengedhetetlen Pötyi baba: ez Sári. No meg persze gyönyörű csíkos harisnyák és sok kedves mosoly. Ha elszomorodik, Pötyi vele szomorkodik, de hamar megvigasztalódnak mindketten. Sári sokat játszik Misivel, Maszattal a tanyára utazik, és a csigákat ment az esőben. Maszat kedves, csupa érzelem társa.

Pötyi baba

Ő Sári mindene és kicsinyített mása: ha vidám, tele szájjal nevet, ha szomorú, lehajtja a fejét. Maszat és Hóchóc házat építenek neki, amikor Sári egyszer elhagyja Őt a villamoson. Amikor a játszótéren végre újra találkozik Pötyi és Sári, úgy ölelik egymást, mint akik soha többé nem akarnak elválni.

Misi

Szőke kisfiú, aki kezében mindig egy autót szorongat, mert neki ez a mindene. Azzal alszik, azzal kel. Együtt számolja Maszattal a markolókat, és a fején ott virít a menő munkavédelmi sisak. Az esőkabátja olyan különleges, hogy az kicsi meselapozgatók is rögtön ilyet akarnak. Ő a békés, nyugodt a gyerekcsapatban.

Hóchóc

Maszat mindig hűséges társa, barátja. Csíkjai vidámak, hosszú keze és lába ide-oda csapódik, ahogy Maszat keresztülszáguld vele a világon. De Hóchóc nem csak társ, aki részt vesz Maszat életében, hanem okos segítő, aki megold, tanácsol, kedvesen részt vesz a problémák megoldásában. Hóchóc mindig tud valami megnyugtatót mondani, mint minden jó babatárs.

A szerzők önmagukról

Berg Judit:

1974. január 28-án születtem Budapesten. Az első könyv, amit egyedül sikerült végigolvasnom hét vagy nyolcéves koromban, rövid kis mesekönyv volt: A halász hetedik fia. Testvéreimmel és unokatestvéreimmel sokat meséltünk, matchboxoztunk, fantázia- és szerepjátékokat játszottunk éveken át, de akkor még eszembe sem jutott, hogy egyszer én is meséket fogok írni. Akkoriban ornitológus, síoktató és kaszkadőr akartam lenni. Mostanra három gyönyörű kislányom és egy kisfiam van: Lilla, Bori, Dalma és Vilmos. Nekik köszönhetem, hogy ráébredtem, a meseírás a nekem való foglalkozás. Ők ihletik a meséket, néha történetet és szereplőket is rendelnek, máskor ötleteket adnak, de mindig odaadó és lelkes hallgatóságnak bizonyulnak, akár új mesét találok ki, akár századszor veszem elő a régi kedvenceket.

Interjú Berg Judittal

"a hőseim kicsit olyanok, mint a gyerekeim"

Agócs Írisz

Baján születtem, egy kicsi városban, ami arról a leghíresebb, hogy ott eszik a legtöbb halat egész Magyarországon. A nagymamám festőművész volt, a nagypapám pedig néprajzkutató és a helyi múzeum igazgatója, ami azzal járt, hogy a lakásuk is a múzeum épületében volt. Itt töltöttem a legtöbb időt. A nagyszülői lakást a nagy kiállítótermen keresztülsétálva is meg lehetett közelíteni, így általános iskolában én jártam a legtöbbet múzeumban az osztályunkból. Átrajzoltam magam az iskolákon keresztül, illusztráltam az egyetemen az előadásokat, és azt hittem, hogy álomkutató leszek. De szép lassan az élet egy helyre hordott mindent nekem, "vélt valóságokat" és rajzolást, csak még én nem tudtam, hogy mi is lesz majd ebből. Nem vettem észre a pillanatot, amikor a magamkedvére rajzolóból igazán illusztrátor lettem. Amikor viszont ráébredtem erre, akkor nagyon örültem neki. Illusztrátornak lenni ugyanis jó.

Kétrészes interjú Agócs Írisszel:

A gyorsasagi illusztrátor - I. rész
A gyorsasagi illusztrátor - II. rész