Holli, a hős

Al Ghaoui Hesna:

Holli, a hős

Holli, a hős

Mese arról,
hogyan félj bátran

Szerinted ki az igazán bátor? Például az, aki bár fél, meg meri tenni azt, amitől tart.

Amikor egy szikla szélén állsz, vagy egy sötét szobába lépsz, esetleg nagy közönség előtt kell szerepelned - teljesen természetes, hogy félsz. De a félelem, bármilyen furcsán is hangzik, fontos és hasznos érzés. Sőt, a segítségedre lehet, ha megtanulod kezelni!

Holli rettenetesen izgul az iskolai fellépése miatt. Ekkor szegődik mellé egy apró és barátságos házirém, Mumus, akitől a kislány megtanulja, hogyan állíthatja a félelmet a saját oldalára. Kalandjaik során kiderül, hogy néha bizony még a felnőttek is félnek, ám ebben nincs semmi szégyellni való.

Al Ghaoui Hesna, a haditudósításairól híres, immár kétgyermekes riporter, saját rajzaival illusztrált könyvében egyszerű gyakorlatok és egy könnyen megjegyezhető bátorságinduló segít erőt meríteni a gyerekeknek a nehéz helyzetekben, hogy bátran és magabiztosan nézhessenek szembe a kihívásokkal.
Csak az ne olvassa el, aki sohasem félt!

[product 22:307077]

„Ezernyi népmesét ismerek, de csak egyetlen népmesehősről tudok, aki nem ismerte a félelmet. A mesebeli fiú világgá ment, és rengeteg próbát kiállt, hogy megtanuljon félni…
Nem véletlenül őrzi a hagyomány ezt a történetet a világ minden táján, a félelem ugyanis nélkülözhetetlen emberi érzés, az élet és az életben maradás egyik alapfeltétele. Jó szívvel és hatalmas lelkesedéssel ajánlom ezt a könyvet a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt.”

- Bajzáth Mária mesepedagógus

Holli Holli Star Holli Star

Események

Október
20.
17:30 | Margó Irodalmi Fesztivál
Könyvbemutató
Várkert Bazár
November
18.
16:00 | Győri Könyvszalon Fesztivál
Könyvbemutató
Győri Nemzeti Színház

Részlet a könyvből

Mumuska
Hogyan kell félni?Holli és Mumus riadtan bámult ki az ablakon, miközben óriási zivatar zúdult az erdőre. A mennydörgés még a távolból szólt, de a villámlások erejéből érezték, hogy hatalmas vihar közeleg.
– De jó, hogy volt hová bemenekülnünk – suttogta Holli az esőt bámulva. Ekkor azonban Mumus kétségbeesetten kiáltott fel.
– A bátorságnaplóm! Ott felejtettem a kertben, a levendulák tövében! Teljesen szét fog ázni a viharban! – biggyedt le Mumus szája, majd az ő arcát kezdték áztatni a hatalmas, legördülő könnycseppek. Holli kétségbeesetten nézett Mumusra.
Fogalma sem volt, hogyan vigasztalja meg a kis házi rémet, hiszen ő is tudta, hogy a kis füzet tönkre fog menni az esőben. A kislány gondterhelten nézett maga elé, és mint a villámok, úgy cikáztak a gondolatai.
– Átgondolom, hogy mit tennék, hogyha bizony bátor lennék! – ismételgette félig hangosan az induló sorait. Aztán fogta magát, és összeszorított fogakkal a bejárati ajtóhoz lépett. Vett egy mély levegőt, kinyitotta az ajtót, és egy, kettő, három: futásnak eredt! Egyenesen a ház mögé szaladt, a levendulabokrok felé. Érezte, ahogy az eső eláztatja a ruháját, de nem foglalkozott sem ezzel, sem a mennydörgéssel. Szerencsére gyorsan megtalálta a naplót, amit a növények félig-meddig megvédtek az esőtől, de a lapok szélei már fodrosra áztak. A kislány zsebre vágta a füzetkét, és visszarohant a házba. Nagy lendülettel vágta be az ajtót maga mögött, majd fülig érő szájjal emelte magasba a naplót. – Itt van! Megmenekült a bátorságnapló! – kiáltotta büszkén. Mumus tátott szájjal nézte a kislányt, és hirtelen azt se tudta, hogyan mondjon neki köszönetet a hősies tettért.
– Te képes voltál miattam kimenni a viharba?! Hát nem féltél? – Dehogynem! – vágta rá mosolyogva a kislány. – De annyira rossz volt téged szomorúnak látni, hogy még annál is jobban szerettem volna valahogy segíteni, mint amennyire féltem.
Mumus hálásan bújt Holli nyakába. – Látod, már nincs is mit tanítanom neked! A bátorság éppen erről szól! Hogy félsz, de amikor van valami… egy célod, vagy egy vágyad, ami még a félelemnél is erősebb, akkor a félelem sem tud visszatartani, sőt, még erőt és elszántságot is ad! Például hogy segíts valakin, akit szeretsz, vagy akinek éppen rád van szüksége. Pontosan ezt jelenti bátran félni! – Már értem! – mosolygott cinkosan Holli.
Tovább
Félj bátran

Al Ghaoui Hesna

Félj bátran

Félj bátran
[product 22:298254]

Maga a valóságban ilyen pici? És mégsem fél ezekben a veszélyes országokban? Az elmúlt tizenöt évben számtalanszor szegezték nekem ezt a kérdést, amikor egy-egy rázósabb tudósítás után hazaérkeztem. A termetem soha nem okozott önértékelési problémát, az viszont nem fért a fejembe, miért gondolja bárki, hogy a háborús terepeken nem szoktam félni. Természetesen félek. De amikor ezt elmondtam a gyanútlan kérdezőknek, csalódottságot láttam az arcukon. Mintha elloptam volna tőlük egy illúziót. És ez a jelenség elkezdett érdekelni. Miért vágynak az emberek a félelem nélküli élet titkos receptjáre? Miért fél mindenki a félelemtől? És vajon én már szembenéztem minden démonommal?

Vizsgálni kezdtem a félelmeimet, tudósítóként, anyaként, félig arab nőként, magyar állampolgárként, és rájöttem, hogy a félelem üzemagnyagként működik bennünk, ami kihozhaja a legjobb és a legrosszabb oldalunkat is. Hogy mitől függ, éppen melyiket? Erre kerestem a választ, amikor elindultam a félelem feltérképezésének útján, és neves kutatókat, világhírű szociálpszichológusokat kérdeztem arról, hogyan képes a félelem átalakítani a testünket, a szokásainkat és a viselkedésünket.

A szerzőről

Al Ghaoui Hesna 1978-ban született szír édesapától és magyar édesanyától. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogi diplomát szerzett. A Magyar Televízió munkatársaként több mint húsz országból, köztük számos háborús övezetből tudódított. Riport- és dokumentumfilmjeit több rangos elismeréssel, köztük Prima Primissima díjjal jutalmazták.

Al Ghaoui Hesna

Részlet a könyvből

De ott, a szikla szélén, a hömpölygő folyó fölött állva semmi értelmét nem láttam annak, hogy felmásztam oda, és annak se, hogy leugorjak a jéghideg vízbe. Eszembe jutott persze, hogy mindenkit arra biztatok, keresse meg komfortzónája határait, és lépjen túl rajtuk. Ám az is világossá vált, hogy a komfortzónánkon túl egy olyan hatalmas terület húzódik, amelyet úgysem tudunk soha bejárni. Ezért inkább azokat a részeket érdemes felfedezni, amelyektől mindig is tartottunk ugyan, de izgatnak, érdekelnek minket, és bebarangolásuk hozzáadhat az életünkhöz. Mert vannak olyan komfortzónán kívüli helyek, amelyek meghódításához egyáltalán nem fűlik a fogunk, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy ha teljes életet akarunk élni, ezt az utat úgysem spórolhatjuk meg. Hogy ha nem is érdekel, de érdekünkben áll ezeket a határokat átlépni.