A társadalom anyagi forrásainak nagy részét mára már kiárusították, a kormányok kezében nem maradt elég erőforrás, de nincs elég politikai hatalmi akarat sem a rétegek közötti gazdasági egyenlőtlenségeket kompenzálni képes, intézményes társadalmi szolidaritás megszervezésére. A folyamat eredményeként az elmúlt évtized során a szélső társadalmi rétegek közötti korábbi egyenlőtlenség négyszeresről nyolcszorosra tágult. Mondhatnánk, hogy boldogsághoz és megelégedettséghez, vagyis a "jólléthez" úgysem elég a "jólét", ahhoz az emberi kapcsolatok nyújtotta szeretet-források is szükségesek, csakis ezek fokozhatják az életminőséget.