A cigányokat leginkább a zeneszeretetükről ismerjük. Ez a nép, amelyik muzsikaszóval kíséri a halottait, a zenélésnél jobban csak az evést szereti. Vallási, ünnepi hagyományos étrendjük nincs - mint Csemer Géza írja könyvében: Ha nincs mit enni, az a böjt - ha akad lábosba való, az az ünnep. Ez a hajdan Indiából elvándorolt nép főzési-étkezési szokásokat nem hozott magával, hosszú vándorlásuk során a cigányok mindig azt ették és úgy, mint annak az országnak a lakói, ahol éppen jártak. Ahol pedig végleg letelepedtek, ott elsajátították a helyi konyhaművészetet, s a maguk ízlésének megfelelően kissé átalakították. Tulajdonképpen ételeik csak annyiban különböznek a befogadó ország, vidék ételeitől, hogy nincsenek szigorú receptek, a hozzávalókat meglehetősen szabadon variálják sokszor (éppen mi van), illetve, hogy az erős fűszereket (hagyma, paprika, bors) bőségesen alkalmazzák. (Ez utóbbi oka, hogy mind a férfiak, mind a nők körében általános szokás volt a bagórágás és a pipázás).
Ez is elérhető kínálatunkban: