Dr. Gólem - Útmutató az orvostudományhoz

Összefoglaló

A zsidó mitológia alakja, a gólem ember alkotta, agyagból és vízből gyúrt, lélekkel felruházott lény, amely nem ismeri sem erejének, sem tudatlanságának mértékét. Akárcsak a tudomány és a technika, Harry Collins és Trevor Pinch előző kötetének témái, az orvostudomány is ilyen gólem, és Dr. Gólemet sem hibáztathatjuk botlásaiért – hiszen ezek végül is a mi botlásaink. Alapvetően jó szándékú, a vele kapcsolatos gondok esetlenségéből erednek. Ez a kötet az orvostudomány egy-egy rejtélyét, bonyolult kérdését boncolgatja, végigkalauzol minket a tudományos kutatás szükségszerű útvesztőin, és megvilágítja pályájának hirtelen kanyarait. A szerzők az orvostudomány ellentétes oldalai közötti feszültséget vizsgálják: egyszerre tudomány és támaszunk; egyéni érdekek állnak szemben csoportérdekekkel; és a rövid távú haszonra törekvés ellentétes a hosszú távon elérhető eredményekkel. A Dr. Gólem arra a kérdésre igyekszik választ adni, mit tehetünk az orvostudomány esendőségével szemben, és minket is arra késztet, hogy kritikusabban fogadjuk a magyarázatokat és leírásokat, amelyeket az orvostudomány kínál. A szerzők nyolc fejezetben egy-egy példát tárnak elénk a modern orvostudomány működéséből: szólnak a mandulaműtét gyakoriságáról, a placebohatásról és a véletlenszerűen választott alanyokon, kontrollcsoporttal végzett vizsgálatokról, az álorvosokról, az újraélesztésről, arról, hogy mennyire hatásos a C-vitamin a rák elleni küzdelemben, a krónikus fáradtság szindrómáról, az AIDS gyógymódjairól és a védőoltásokról. Mindvégig arra emlékeztetik az olvasót, hogy az orvostudományt egyszerre két szempontból, a társadalmi és a gazdasági környezet viszonylatában kell szemlélnünk; ezt szerintük az mutatja leginkább, hogy időtlen idők óta folyik a küzdelem az egyensúly megteremtéséért: például azért, hogy sokak egészségét megőrizhessük, védőoltásokat alkalmazunk, de fontos, hogy ezt ne a kevesek kárára tegyük, azokra is gondolnunk kell, akiknek nem használ, sőt, árt az oltás. Egy olyan korban, amikor címlapokon szerepel, ha meghal egy kutatási alany, ezért nem fejeződhet be egy klinikai vizsgálat, vagy napvilágra kerülnek az őssejtkutatás irányelvei, a Dr. Gólem úgy ad időszerű elemzést az orvostudomány korlátairól, hogy sosem feledkezik meg erősségeiről. Harry Collins a Cardiffi Egyetem vezető szociológus kutató tanára, a Tudás-, Szakértelem- és Tudományvizsgálati Központ igazgatója, a Gravity’s Shadow (A gravitáció árnyéka) című kötet szerzője. Trevor Pinch a Cornell Egyetem Tudomány- és Technikakutatási Tanszékének vezetője, szociológiaprofesszora. Közös köteteik: The Golem: What You Should Know about Science (A Gólem, avagy mit kell tudni a tudományról), The Golem at Large: What You Should Know about Technology (Az elszabadult Gólem, avagy mit kell tudni a technikáról). „A Dr. Gólem a modern orvostudomány bizonytalanságát veszi célba, feltárja ingatag klinikai alapjait, hamis állításait, sőt, leleplezi hamis gyakorlóit, az álorvosokat is. Collins és Pinch mesterien telibe találják a modern medicina szívében tátongó lyukat: a placebohatás »irracionális« magyarázatát. De a boncolást nem olcsó cinizmussal, nem is az oly gyakori tudományellenes érzületre apellálva végzik, hanem inkább a tudományszociológia acélos logikájával – amelyet ugyanúgy a szellemesség, az irónia és lebilincselő személyes anekdoták oldanak, mint a Gólem-sorozat előző két kötetében.” Roger Cooter, Wellcome Trust Orvostörténeti Központ, University College London „A Dr. Gólem remek ellenszer a modern orvostudomány buzgó védelmezőinek és bírálóinak egyaránt. Akárcsak a tudomány és a technikai esetében, a szerzők itt is finom humorral hatolnak a medicina szívébe, hogy feltárják: a legszenvtelenebb, szigorúan szakmai gondolkodás is lényegileg emberi tevékenység. A placebohatás, az álorvosok, a mandulaműtét, az alternatív gyógyászat és még sok más is a szociológiai boncasztalra kerül, és feltárul a Gólem, az orvostudomány »esetlensége«. A szerzők kifejtik, hogy a medicina tudománya az egyik leghatásosabb eszköz, amellyel betegséget gyógyíthatunk, de csak akkor lehet igazán az emberiség hasznára, ha teljes egészében megértjük, hogyan hoztuk létre.” Christopher Lawrence történész (Medicine in the Making of Modern Britain, 1700–1920.