Réz András

Réz András az Orr után újra regényt írt. Emberek, párok, családok történetét, amely tényleg a köldök körül forog. Hiszen a köldök magában foglalja a születést, a kapcsolatot, de a test középpontját is. Benne van az érintés, az érzékiség élménye. A Köldök igazi kérdése az, hogy mi tart össze embereket: a szerelem, a szeretet, a megszokás, a szex, az érdek, a magánytól való félelem? Réz Andrást Huszti Gergely kérdezte új könyvéről.

Huszti Gergely: Egyesek szerint a Köldök egy új evangélium. Ezek szerint új világkorszak előtt állunk?

Réz András: Elismerem, nem véletlen, hogy a Köldök némely szereplői olyan neveket viselnek, mint M’Gog, Gábriel, Lilith, János. Dánielről már nem is szólva. Az is igaz, hogy a regény tele van furcsa jövendölésekkel, és az egyik szereplő életében nagy szerepe van a világvége jóslatoknak. Ha valaki elolvassa ezt a regényt, látni fogja, hogy itt nem a Vízöntő korának eljöveteléről van szó. Inkább arról, hogy ha így haladnak dolgaink, a világ egyre embertelenebbé válik. Másokkal együtt én is várom, hogy jöjjön egy olyan fordulat, amely megváltoztatja a dolgok menetét. Az egyre szaporodó világvége-jóslatokban – a Köldökben is van néhány – is az fogalmazódik meg, hogy várunk valami megtisztulásra, hogy tiszta lappal elölről lehessen kezdeni mindent. Lehet, hogy azt a bizonyos Kisülést várjuk

H. G.: A regény ideje 1985-től 2035-ig tart. A jövőre vonatkozóan számos rémisztő víziót is tartalmaz. Nem tartasz tőle, hogy jóslataid beigazolódnak?

R. A.: Nagyon is félek, hiszen néhány jóslat már valóra vált. A regényt július közepén fejeztem be Szigligeten. Rá két hétre jött a hír, hogy Terézvárosban elrendelték a tízórai zárórát, pedig én ezt a szörnyűséget csak 2023. szeptember1-jére jósoltam. (152. oldal)
Októberben ezt találtam a Metazinban:

„Elfogadhatatlan, hogy a szépség az emberek egy kis részének – becslésem szerint úgy tíz százalékának – születési jogon jár, miközben a többség előnytelen külsővel kénytelen leélni az életét. Ezért azt javasolom, a civilizált világ országai fontolják meg, hogy a szocializmus hagyományos gazdasági elveit kiterjesztve nyilvánítsák stratégiai erőforrásnak a szépséget” – olvassuk Sebastián Hurtado Pérez ecuadori író szatirikus cikkét a Washington Postban.

Jó, hogy szatirikus írás, de nálam a 107. oldalon (2014. december 1.) már szó esik egy politikai vitáról, amelyben felvetik a szépség megadóztatásának kérdését. November 14-én bukkant fel egy hír a világhálón, hogy Hawaii süllyed, és a tengerpartja eltűnőben van. Fogalmam sincs, mi lesz itt, mert Hawaii elsüllyedését én csak 2016. november 10-re prognosztizáltam.

Az igazi félelmem azonban az, hogy az emberi viszonyok olyanok lesznek, amilyeneknek leírtam őket. Ez ellen viszont tehetnénk valamit…

H. G.: Vérbeli Spielberg mozi készülhetne a regényből, miközben mégis „pesties” marad ízeiben, karaktereiben, humorában. Szándékosan?

R. A.: Itt élek, ez a hazám, a nyelvem, ide tartozom. Itt él a családom, a barátaim. Ide köt a munkám. Minden. Ha három napra elutazom, már honvágyam van. Mindannak, amit mondani, írni tudok, itt van jelentése, talán jelentősége. A világnak ezért a szögletéért vagyok felelős. Amúgy meg, ha Spielberg idelátogat, szívesen látom: ha a regényemhez következetes akarok lenni, marhafarokból főzött húslevessel, libamájjal, házi pálinkával, fröccsel.

H. G.: A regényben komoly tétje van majd minden kimondott szónak, gesztusnak, érintésnek. Fontos még az érintés a virtuális korszak küszöbén?

R. A.: November 17-én reggel az RTL Klubban beszélgettünk, és felvetődött az a kérdés, hogy vajon nem az internet tehet-e az érintés nélküli kapcsolatokról. Én azt mondtam, attól, hogy az emberek a világhálón teremtenek kapcsolatot, még nyugodtan elmehetnek együtt kocsmázni. Aki pedig beéri egy internetes címmel, álnévvel, különféle virtuális személyekkel, az magára vessen. Várhat egy negyedszázadot a Kisülésig.