Bovaryné nem én vagyok Mörk Leonóra interjú Edward Yorke-nak szívfájdítóan kék szeme van, Shakespeare-drámákon csiszolt klasszikus kiejtése és népes rajongótábora. Mészöly Dóra, a LEI magazin magyar kiadásának szerkesztője szerint mindez elegendő indok arra, hogy interjút csináljon az angol színésszel, amikor az éppen Magyarországon forgatja legújabb filmjét. Kérdés, maga Edward is így gondolja-e? A választ Az utolérhetetlen Mr. Yorke című, a Jaffa Kiadónál október 8-án megjelenő regényből kaphatjuk meg, amely a sajtó és a filmkészítés izgalmas, ám olykor meglehetősen kusza világába viszi el az olvasót. Szerzője, Mörk Leonóra maga is újságíró, az Elle főszerkesztő-helyettese.

Mörk Leonóra

Jaffa Kiadó: Megint egy újságíró, aki író akar lenni?

Mörk Leonóra: Óriási tévedés, én már kislány koromban sem álmodoztam arról, hogy egyszer majd híres író leszek, ezt a könyvet sem akartam megírni. Ezt a könyvet egyszerűen csak meg kellett írnom.

J. K.: Mert?

M. L.: Mert ezt találtam a leghatékonyabb módszernek arra, hogy érzelmileg eltávolodjak azoktól az eseményektől, amelyek az ötletet adták a könyvhöz, és így fel tudjam dolgozni, mi is történt, illetve nem történt velem. Tavaly nyáron ugyanis olyan kalandos, időnként örömteli, máskor fájdalmas helyzetekbe keveredtem egy interjú szervezése közben, hogy bárkinek meséltem el, mindenki úgy reagált: miért nem írod meg? Hát végül megírtam. Minden kérdésemre nem kaptam választ írás közben, viszont a feladatot – felépíteni magát a sztorit, illetve a főszereplő színész személyiségét, a nevét, a családi és szakmai hátterét, az életrajzát, a filmjeit, az interjúit – annyira élveztem, mint munkát talán még soha, pedig igazán szeretem a szakmámat.

J. K.: Kicsoda valójában a titokzatos Mr. Yorke?

M. L.: Mint ez a könyv elején szereplő ajánlásból is kiderül, az inspirációt Richard Armitage-nak köszönhetem, akit a magyar közönség leginkább a BBC tévésorozataiból (Észak és dél, Robin Hood) ismerhet. De ahogyan Bovaryné, azaz Mészöly Dóra nem én vagyok, úgy ő sem Edward Yorke. Sok szereplőhöz adott ötletet valódi személy, de egy az egyben megfelelés egyetlen esetben sincs. Ez nem dokumentumkötet, hanem fikció, minden karakter, név, helyszín, filmcím, újságcikk, weblap, e-mail a regénybeli formájában az én képzeletem terméke.

J. K.: Az ajánlás magyarul úgy szól, hogy „Richard Armitage-nak, aki soha nem fogja elolvasni azt a könyvet.” Vajon tényleg nem fogja?

M. L.: Én szeretném, ha elolvasná. Ennek érdekében tettem már lépéseket, például készül a könyv angol fordítása, és nagyon örülnék, ha angolul is megjelenhetne.

J. K.: A hősnő csetlés-botlásáról az olvasónak óhatatlanul eszébe jut Bridget Jones, aki szintén elég sokat szerencsétlenkedett, mire sikerült összehoznia a Colin Firth-interjút.

M. L.: Hogyne, de van itt egy óriási különbség: míg Bridget Jones maga bénázza el a dolgokat, például letörli a telefonüzenetet, lekési a repülőgépet, addig Dóra nagyon hatékony, nem követ el ilyen buta hibákat, ellenben mindig támad újabb és újabb jó ötlete. Amikor valamiben kudarcot vall, az nem az ő hibája, hanem mintha összeesküdtek volna ellene a körülmények. De ezt a Bridget Jones-vonalat tovább is vihetjük, én például jól el tudnám képzelni, hogy a könyvemből filmet forgatnak, és abban Richard eljátssza saját magát.

J. K.: Egyébként valóban így telik a magyar újságírók élete? Sztárinterjú Velencében, sajtótájékoztató a párizsi Ritzben, parti Londonban?

M. L.: Fogalmazzunk úgy, hogy így is telik, bár az ember azért nem így kezdi. Egy régi kollégám szokta mondogatni a sajtóvetítések kapcsán, hogy csak az nézheti meg az új Schwarzenegger-filmet, aki előbb szépen végigülte A postamester lánya című modern grúz filmdrámát. Szerintem ez más szakmákra is igaz.

J. K.: Az utószó szerint a könyv teljes bevételét felajánlottad a Hajrá Peti! Alapítványnak. Miért döntöttél így, és miért ezt az alapítványt választottad?

M. L.: Mondom, eszem ágában sem volt könyvet írni. Így amikor kiderült, hogy a Jaffa Kiadó fantáziát lát benne és kiadja, arra gondoltam, a bevételt, akármennyi is legyen az, jótékony célra fordítom. Ehhez az ötletet megintcsak Richardtól kaptam, aki a fan site-ján rendszeresen megköszöni a rajongóitól érkező küldeményeket és egyben arra szokta kérni őket, az ajándékaira szánt pénzt utalják át inkább jótékony célra. Ahogy ezt eldöntöttem, már azt is tudtam, hogy én Petit fogom választani, akinek a történetét már korábbról ismertem. Ő másfél éves korában egy szerencsétlenül félrenyelt szőlőszem miatt a klinikai halál állapotába került, és az oxigénhiány következtében olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy sokáig még nyelni és lélegezni sem tudott. A szülei erőfeszítéseinek köszönhetően ma már újra lát, mozgatja a karját, önállóan lélegezik, ami óriási fejlődés, de a gyógyíttatása azóta is rengeteg pénzbe kerül. Peti története számomra a sors igazságtalanságának iskolapéldája, és az igazságtalanság világ életemben felháborított.

J. K.: A könyved azonban nem ilyen súlyos témákat boncolgat, hanem mulatságos jelenetekkel teli, ironikus hangnemű igazi női könyv. Ilyenkor kézenfekvő a kérdés: szex van benne?

M. L.: Ha ágyjelenetekre gondolsz, azok nincsenek benne. Az első olvasóim közül azonban többen is feltették ugyanezt a kérdést, ezért az ő kérésükre írtam egy szexjelenetet. Ez a könyvbe nem került bele, csak a könyv website-jára (www.edwardyorke.freeblog.hu) extraként, mint a DVD-ken a kimaradt jelenetek. Jó gyakorlóterep volt, kiderült, amit korábban is sejtettem: nagyon nehéz szexről úgy írni, hogy mondjon is valamit, de azért ne legyen se giccses, se szánalmas, se obszcén.

J. K.: És happy end van benne?

M. L.: Aki elolvassa, megtudja.

Az interjút készítette: Szabó Fruzsina

könyv

Mörk Leonóra:
Az utolérhetetlen Mr. Yorke

• Az utolérhetetlen Mr. Yorke
• További interjúk, kritikák