Angyalosy Eszter

Hogyan született meg a könyv megírásának az ötlete?

Ákossal jó húsz éve barátok vagyunk. Minden évben összeültünk párszor elmesélni egymásnak, kivel mi történt. Amióta ő az Irie Maffiában zenél, elképesztőbbnél elképesztőbb sztorikkal állt elő rendszeresen. Sokszor mondogattuk nagy röhögések közepette, hogy erről könyvet kellene írni. Aztán már nem röhögtünk, mert elkezdtünk komolyan gondolkodni azon, hogy meg kellene csinálni: Ákos úgy volt vele, hogy nagyon tetszett neki az ötlet, de szigorúan kijelentette, hogy ő nem író, neki ehhez kell valaki, aki az írás részét bevállalja. Én meg amióta az eszemet tudom, írni akartam, de valahogy hiányzott egy utolsó lökés, hogy be is vállaljam. Akkora már megszerkesztettem rengeteg könyvet, úgy voltam vele, tanultam eleget a szakmáról ahhoz, hogy meg tudjam csinálni. Úgyhogy belevágtunk.

Hogyan zajlott a munkafolyamat?

Két és fél éve kezdtünk neki a konkrét munkának. Eleinte rengeteget beszélgettünk, és felvettünk mindent diktafonra. Ákosnak megvan az a remek tulajdonsága, hogy nemcsak benne van a különböző helyzetekben, de közben figyelni is képes, és aztán utólag el is tudja magyarázni, mi miért történt úgy, ahogy. Engem nem is annyira maguk a sztorik érdekeltek, hanem inkább a mögöttük megbúvó emberi játszmák, pszichológiai folyamatok. A sok beszélgetésből szép lassan összeállt az, hogy mit is szeretnénk elmondani ezzel a regénnyel. Ezek után nekiálltunk összeállítani a sztori vázát, hogy milyen lépéseken keresztül kellene haladnunk a végső tanulság felé, illetve kidolgoztuk a karaktereket, akikre szükségünk volt a történet elmeséléséhez. Amikor ez megvolt, Ákos szépen nekiült, és begépelt mindent. Amikor a kezünkben volt minden nyersanyag, én elvonultam, és megírtam a könyv első verzióját. Gondolom, nem meglepő, de nem sokban hasonlított a véglegesre... Ahogy elkészültem, átpasszoltam a labdát Ákosnak. Ő elolvasta, teleírta a szöveget a megjegyzéseivel, javaslataival és visszaküldte nekem. Ezután én átírtam az egészet. Ezt eljátszottuk párszor. Amikor már úgy éreztük, hogy mi magunktól már nem tudunk alakítani rajta, elküldtük Dávid Annának, annak a szerkesztőnek, akivel én az elejétől fogva dolgozni szerettem volna. Ő is javasolt változtatásokat, vele is volt pár körünk, míg odáig jutottunk, hogy ezzel a szöveggel már érdemes nekiállni a kiadókeresésnek. Amint eldőlt, hol fog a könyv megjelenni, egy belsős szerkesztő, Huszti Gergő is bekerült a képbe, aki szintén remek meglátásokkal járult hozzá a szöveg végleges verziójához. Kicsit sokszor írtuk át, de úgy érzem, megérte. Én nagyon boldog vagyok a regény végleges változatával.

Mióta foglalkozol könyvekkel?

Hét éve, a Nyitott Könyvműhely Kiadónál, félállású titkárnőként kezdtem a pályám. Később voltam pénzügyes, kereskedelmi felelős, PR-os, jogos, de menet közben végig szerkesztettem. Aztán szép lassan a szerkesztés vált a fő tevékenységgé, és végül csak az maradt. De mindig is voltak saját könyvötletek is a fejemben. Gyerekkorom óta imádok olvasni, és mindig is írni akartam. Nem kapkodtam el, de végül csak belevágtam.

Baranyai Ákos

Hogyan született meg a könyv megírásának az ötlete?

Eszterrel régi barátok vagyunk, és a beszélgetéseink során rendszeresen előjött az ötlet, hogy az én élményeimet össze kellene hozni az ő könyves hátterével.

Hogyan zajlott a munkafolyamat?

Először kellett írnom pár esszét a „zenész életről”. Utána egy diktafon fölött beszélgettünk mindenféléről: rólam, a kezdetekről, a körülettem lévő emberekről, a zenei világról. Ezekből a sztorikból merítve kitaláltuk a karaktereket, megfogalmaztuk a mondanivalónkat, Eszter még hozzácsapott pár, a fiókjában lapuló irományt (például: a szerelmi szál) és összegyúrt egy első, vázlatos történetet. Ezután jött a küldözgetés: ő átküldte nekem, én elolvastam, véleményeztem, beleírtam, aztán visszaküldtem. Ilyenből jó sok kör volt.

Mióta foglalkozol zenével és miért kezdted el?

Én DJ vagyok. A Scratch miatt érezhetem magam zenésznek, az életforma miatt meg pláne, de szerintem a DJ leginkább profi zenehallgató. Kiskorom óta gyűjtök zenéket, és önmagam meghatározásában mindig is nagy szerepet töltött be az aktuális zenei irányultságom. Sosem hallgattam úgy zenét, hogy csak úgy, szóljon valami a háttérben. A zenehallgatás az program! Tehát soha nem volt kérdés az, hogy zenével foglalkozzam. A forma szokott változni. Szeretem a zenét és azt, amit generálni tud.

Milyen volt először kiállni tényleg nagy tömeg elé?

Először Lengyelországban volt szerencsém az Irie Maffiával kiállni ezres tömeg elé egy színpadon, úgy, hogy akkor még itthon se nagyon ismertek minket, albumunk se volt még, se Sena, se élő dob, a számok se voltak megírva, inkább csak témák voltak meg. Elég kezdetlegesek voltunk még, de jött egy ilyen lehetőség, hogy egy nagy reggae fesztiválon játszhattunk, elég jó idősávban. Felemás volt. Nem akkor játszottunk először embereknek, tehát nem remegett a kezünk. A közönség nagyon kedves volt és lelkes, így egy óriási élmény lett belőle, amit azóta is emlegetünk mind, akik ott voltunk.