"Introibo ad Altare dei" - Kunszentmárton katolikus papjai

Összefoglaló

Józsa László: Introibo ad altare Dei. Kunszentmárton katolikus papjai. Szeged-Kunszentmárton, 2016. november

Fontos könyvvel gyarapodott Kunszentmárton helytörténeti, művelődéstörténeti irodalma. Egy élet örömmel vállalt áldozatos munkájának eredményeképp megjelent Józsa László hatalmas, 676 oldalas, sok száz fekete-fehér és színes fényképet tartalmazó könyve. A mű a generációkon átívelő ösztönző kapcsolatoknak is jele, hiszen a gondolat Jeney József 1946-os egyik előadása során fogalmazódott meg Józsa Lászlóban. A könyv méltó lezárása a helyi Szent Márton jubileumi évnek is, hiszen a Szerző munkáját az 1700 éve született Szent Márton emlékének ajánlotta. A szegedi akadémiai kutatócsoport és a helyi plébánia közös vállalkozásaként indult kiadás a papváltás miatt előállt helyzetben meghiúsult. De akkor segített az összefogás, az egyéni áldozatvállalás: támogatók - közöttük a püspökség -, a Gazdakör tagjai, első helyen az elnök Benke Tibor, s előfizetők sora biztosította a kiadás anyagi fedezetét. A könyv kéziratának elkészítésében sokan segítettek: adatokkal, munkával. Hadd emeljem ki külön is Dióssy Tibor tanár úr nevét, aki a szöveg és a képek digitalizálását végezte el. A kötet végül az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport és a kunszentmártoni múzeum kiadványsorozatában jelent meg.

A könyv gazdag forrásfeltárás és forrásközlés. Függelékében néhány érdekes dokumentumot tartalmaz a plébánia ismeretlen történetéből (pl. Hadik András gróf átutazása és éjszakázása Kunszentmártonban), verseket közöl az itt működő papoktól (pl. Demeter István, Ágoston Julián, Csépány László és mások), közreadja Hegyfoky Kabosnak az anyakönyvek elemzéséből írott történeti demográfiai írását.

Nem csak vázlatos életrajzot közöl az itt működő plébánosokról és káplánokról a 18. századtól napjainkig, hanem sorra veszi a helyi születésű, kunszentmártoni származású, itt működő szerzeteseket, itt elhunyt papokat, a kármelita szerzeteseket, a Kármelben működő egyházmegyés és szerzetes papokat. Életrajzuk, tanulmányaik ismertetése mellett rövid részleteket közöl többük prédikációiból, levélrészleteiből, vallomásaikból, mi vezette őket a papi pályára, hogyan érezték magukat Kunszentmártonban. Kicsit mirólunk, magunkról is szól tehát ez a könyv.

A közelmúlt évtizedek papjai között sokan fölfedezhetjük egykori hittanárunkat, gyóntatónkat, barátunkat, azaz személyes emlékeink is lehetnek velük kapcsolatban. Szerepük elsősorban a lelkipásztorkodás, a hitbéli ismeretek közvetítése, a vallási és a világi műveltség terjesztése, a tudományos munka, a szociális és a karitatív munka, a közösségszervezés volt. A legtöbb pap valamelyik téren kitűnt. Volt kiváló tudós, (pl. Szablyik István, Hegyfoky Kabos, a meteorológus, Szabó Xavér ofm teológus), társadalomkutató (Nagy Sándor), nagyszerű iskolaszervező (Dósa József), templomépítő, jó közösségszervező (Bolya Ferenc), folklórgyűjtő (Kiss Péter, neki köszönhetjük a legrégibb kunszentmártoni és mesterszállási népdalfeljegyzéseket). Szinte mindegyik szerepkört egyesítette magában plébánosunk, Kövesdy Zsolt, aki jó közösségszervező volt, szociális szövetkezetet alapított, templomot épített és szépített, katolikus óvodát szervezett, tanított a Gál Ferenc Főiskolán, nyitott szívvel fordult mindenki felé, nyitott plébániát vezetett. Lélekben kunszentmártonivá vált és a Város be is fogadta.

Külön büszkeséggel említi Józsa László a helybeli születésű papokat, akik között ott van az első 18. századi helyi születésű plébános, Nagy Pál, aki 1762-ben eltemette a jászsági kirajzás vezetőjét, Kunszentmárton megalapítóját, Radics Istvánt, s napjainkig még nagyon sokan. A kármeliták 1940-ben költöztek az Alföldre. Feloszlatásuk után pedig csak 1989-től jöttek vissza. Itt volt kármelita szerzetes mai köztársasági elnökünk két rokona is: Áder Ráfael és Áder József. 1950-ben rendházukba internáltak számos jezsuitát és ciszterci szerzetest, akik több hónap után „rázódtak el” az akkori magyar valóságban, Rákosi diktatúrájában. Közöttük volt a Szent István Akadémia jogfolytonosságát biztosító ciszterci Horváth Adolf Olivér, vagy a nálunk letelepedett Maróti Ervin, Arnold atya, Öcsi atya. Mindegyikükről közöl adatokat, fényképeket Józsa László.

A könyv emlékeket ébreszt, ismereteket közöl, elmélyíti tudásunkat Városunk régebbi és közelebbi múltjáról. Emberközelbe hozza egykori és mai lelkipásztorainkat. Életútjukon keresztül településünk művelődési életébe, sokszor közéletébe, politikai életébe is bepillantást nyerünk. A közölt sok-sok fényképen szüleink, nagyszüleink, dédszüleink portréit is felismerhetjük! Azt hiszem, nagyon szép karácsonyi ajándék lesz minden kunszentmártoni család karácsonyfája alatt!

Köszönet érte a szerzőnek, Józsa László tanár úrnak, Laci bácsinak!