Pizza... ez a kenyértésztából gömbölyített, lapított, pörgetett, mindenféle finomsággal megrakott isteni lángos, Nápoly szülöttje, valóságos világkarriert csinált az elmúlt ötven évben. Alig akad olyan nagyváros a világon, ahol néhány perc leforgása alatt ne botlana az ember egy hamisítatlan "pizzeriába", amely természetesen a maga specialitásával csábítja az esendő halandót. Ellenállni nemcsak nehéz, de haszontalan is, mert az ember egy pizzát csak úgy, jókedvében is meg tud enni, és egy pizza után úgyis hamarosan megéhezik...
A pizzát és a paradicsomot manapság összetartozó fogalomnak érezzük, pedig egészen az 1600-as évek végéig csak afféle halovány, olajjal kenegetett pizzák léteztek. Akkortájt került ugyanis euurópába - a conquistadorok jóvoltából, sok hányattatás és kaland után, pápai áldással és pártfogással - a "perui alma", más néven az aranyalma, a "pomo d'oro", hogy aztán az eltéveszthetetlen illatú origanóval, azaz szurokfűvel és bazsalikommal együtt az olaszos tésztaételek nélkülözhetetlen kellékévé váljék.