Erdély története I-III.

Összefoglaló

Három kötetünk a magyar honfoglalásig terjedő őstörténetet, a Moháccsal záródó középkort,
majd az önálló fejedelemség kialakulását és megszilárdulását tárgyalja 1606-ig.
A legtöbb új ismeretet az olvasó kétségtelenül az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai által sokoldalúan megvilágított
őstörténetről kapja: különösen Dacia romai tartomány életéről, továbbá a romai kultúrát elsöprő és a maguk sajátos
kultúrájával helyettesítő turk, german es szlav népek hosszabb-rövidebb itteni időzéséről és régészeti hagyatékáról.
A középkori Erdély fejlődése a Magyar Királyság történetébe illeszkedik. A kötet bemutatja, hogyan ment végbe a magyarok,
szászok, románok betelepedése, miként alakult ki az erdélyi vajdaság intézménye, hogyan jött létre a három etnikum
- magyar, nemet, román - mellett a három rendi nemzet - magyar, szász, székely -, s mik voltak a feudalizmus
erdélyi sajátosságai.
Az utolsó nagyobb egység azt vizsgálja, hogyan lesz a Szapolyaiak keleti magyar királyságából a körülmények
kényszerítő hatása alatt megszülető államalakulat, mely a reformáció nyomán a kultúrában is sajátosságokat mutat fel,
s lassacskán egy országtudatot is kialakít.