A korona ékköve I-IV.

Összefoglaló

A korona ékköve - A skorpió napja - A csend tornyai - A préda felosztása - Ismertető: A végzetük ugyanoda vitte őket, bár mást akarnak, másra vágynak. Daphne, egy fiatal angol nő és indiai szerelmese, Hari Kumar, akit a lány elleni erőszak vádjával bebörtönöznek; az államcsínyeket ismerő rendőrfőnök; a missziós tanítónők; Susan és Sarah, a két Layton lány; egy orosz emigráns gróf; a muzulmán politikus és fiai, Ahmed és Sayed – India mindegyiküknek mást tartogat: hatalmat, szerelmet, gazdagságot vagy halált.
Paul Scott négy kötetből álló regényfolyama az első világháborút követő évektől egészen a hetvenes évek derekáig öleli fel a brit korona ékkövének számító India történelmét, az indiai brit uralom végnapjait; állandó zavargások, testvérgyilkos indulatok, vallási ellentétek, titkolt szerelmek és elkendőzött vágyak, hatalommal bíró bűnösök és mindenüktől megfosztott ártatlanok hol lenyűgöző és fenséges, hol pedig szégyenteljes és mocskos, arannyal és vérrel írott tablóját, amely India sosem látott arcát mutatja nekünk.

1942-ben Indiában, amely akkor brit-indiai tartományok és kisebb-nagyobb fejedelemségek föderációja volt, a Nemzeti Kongresszus a britekkel szemben polgári engedetlenségi kampányt hirdetett, megtagadván a hadban álló Nagy-Britannia katonai támogatását is. A brit törvényhozó és végrehajtó hatalom letartóztatta a Kongresszus vezetőit, megkísérelte elfojtani a tömegmozgalmat, nem sokkal a második világháború után, 1947-ben azonban már gyarmati csapatainak visszavonására kényszerült, s bekövetkezett az ország kettéosztása: megalakították India és Pakisztán domíniumokat. E két évszám kijelölte időkeretben játszódik Paul Scott (1920-1978) regényfolyama, a belőle készült tévésorozat nyomán inkább A korona ékköve címen ismert Rádzs-négyes. Az író, aki a háború alatt maga is Indiában szolgált a hadseregben, hatalmas tablón jeleníti meg az indiai brit uralom végnapjait: a zavargásoktól, politikai, faji és vallási ellentétektől, erőszaktól és testvérgyilkos indulatoktól komor történelmi háttér előtt lenyűgöző emberi színjátékot rendez, amelyben hol fő-, hol mellékszereplőként tűnik fel számtalan emlékezetes figura – a fiatal angol nő, Daphne Manners, a Bibighar-kerti támadás szenvedő alanya; Daphne indiai szerelmese, a hazájában hontalan Hari Kumar, akit többedmagával a lány elleni nemi erőszakkal vádolnak, de politikai okra hivatkozva börtönöznek be, a valódi ok azonban egészen más; Rónáid Merrick, a kerületi rendőrfőnök, majd katona, majd ismét rendőr, aki a legtöbbet tudja az ügyről, s végül borzalmas sorsra jut; Miss Crane és Miss Batchelor, a missziós tanítónők, akiknek India a végzetük; a két Layton lány, Susan és Sarah, meg a család többi tagja, akik egy jellegzetes életforma megtestesítői; az orosz emigráns Bronowsky gróf, akit különös életútja a mirati naváb udvartartásába vezet; Moham-med Ali Kasim, a britbarát muzulmán politikus, akit a britek csuknak börtönbe, és fiai, Sayed és Ahmed, áldozatok mindketten; és még sokan mások. S ahogy a négy önálló kötetben az olykor ismétlődő – de másként, mert mindig más szempontból előadott – epizódokból, a beszélgetésekből, emlékiratokból, levelekből és elmélkedésekből mind több szükségszerű vagy éppen véletlen összefüggésre derül fény, egyre részletesebbé és bonyolultabbá, ugyanakkor mindinkább áttekinthetővé válik az összkép, s megelevenednek a helyszínek és tájak is, India az olvasó számára valóságossá testesül, majd pedig jelképpé lényegül át: olyan teljességgé, amelyhez egy emberi közösség az adott időben – de máig ható módon – önmagát: eszméit, hitét és erkölcseit mérte.