Borbándi Gyula 1919-ben született Budapesten. 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Részt vett a falukutató mozgalomban. A háború alatt három évig szolgált a hadseregben. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselőjeként dolgozott 1949-ig, amikor politikai okokból elmenekült az országból. 1951-ben Münchenben telepedett le. A Látóhatár alapító tagja, főmunkatársa, 1958-tól 1990-ig felelős szerkesztője volt. A Szabad Európa Rádió egykori magyar adásának hallgatói Gyulai Ernő néven ismerhették. Számos irodalmi, történelmi, politikai esszé, tanulmány, cikk fűződik a nevéhez. 1999-ben Széchenyi-díjat kapott. Fontosabb művei: Tanulmányok a magyar forradalomról (társszerk.) München, 1966; Der ungarische Populismus. Mainz, 1976; A magyar népi mozgalom. New York, 1983; Budapest, 1989; A magyar emigráció életrajza. Bern, 1985; Budapest, 1989; Ötszáz mérföld. Esszék. München, 1989; Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest, 1992; Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története. Budapest, 1996; Emigráció és Magyarország. Budapest, 1996.
Ez a munka az 1950-ben Zürichben alapított, rövid ideig Párizsban, majd 1990-ben bekövetkezett megszűnéséig Münchenben kiadott Új Látóhatár – kezdetben Látóhatár – című folyóirat negyvenéves története. Részletes leírás arról, hogyan körvonalazódott ez az orgánum a legjelentősebb nyugati magyar írók és tudósok szellemi hazájaként, hogyan vívott ki magának nemzetközi rangot, hogyan nyerte és tartotta meg azt a – Márai Sándor, Jászi Oszkár, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Borsody István, Fenyő Miksa, Kerényi Károly, Határ Győző, Hanák Tibor, Csokits János, Sárközi Mátyás nevével fémjelezhető – értelmiségi elitet, amelynek írói tevékenysége az emigráns közgondolkodást hosszú időre meghatározta.
A szerző a téma feldolgozásában elsősorban a folyóirat anyagára, a szerzőkkel és a nyugati magyar irodalmi intézményrendszer jelentősebb alakjaival folytatott kiterjedt levelezésére, a folyóiratot érintő különféle dokumentumokra és személyes emlékeire támaszkodott.
„Nemcsak kortársaknak írunk, hanem a magyar jövőnek, a magyar történelemnek. Írunk a többé-kevésbé kényszerzubbonyba zárt otthoni írótársak helyett, akkor is, ha ezt ők nem veszik észre.” (Sztáray Zoltán)
„Mához száz esztendőre a hazai utódok előtt (remélhetőleg egy szabad hazában) a Látóhatár – Új Látóhatár lesz a külföldi magyarság legnagyobb szellemi önigazolása. Ők tisztábban fogják látni, mint kortársaink, hogy nem éltünk hiába.” (Cs. Szabó László)
Schimidt Attila újságíró több mint négy évtizeden keresztül foglalkozott bűnügyekkel. Jól ismeri az elmúlt negyven év legnagyobb port felverő ügyeit, számos bűnözővel és bűnüldözővel volt alkalma b...
Online ár:
890 Ft