Kíváncsi természetűek lévén, külföldi barangolásaink egyik mindenkori biztos célpontja a piac, ami talán a leghitelesebben árulkodik egy nép életéről, étkezési szokásairól, kedvteléseiről. Ennél már csak a kisvendéglők étlapjai beszédesebbek. Egyszer megkérdeztem egy fiatal és lelkes honi vendéglőst, vajon miért van az, hogy egy francia vagy görög étlapon legalább tízféle, viszonylag olcsó salátát, zöldségételt, de még friss gyümölcsöt is találok, nálunk meg teljesen mindegy, hogy nyár van-e vagy tél, mert az étlap mindig egyforma. A válasz egyszerű volt: mert nincs rá igény, mert a hazai többségnek az "étel" az a hús, a többi mellékes. Tény, hogy előkelő helyet vívtunk ki magunknak a világranglistán túltápláltság, szívinfarktus és magas vérnyomás tekintetében, bár elvileg tudjuk, hogy bölcs dolog lenne étkezési szokásainkon valamelyest változtatva egészségünket megtartani vagy éppenséggel visszaszerezni.
Ehhez az egyik legjobb szövetségesünk a zöldség (volna), a természet nagy ajándéka, az ember legősibb tápláléka.