Tortúra

Stephen King és köztem nagyon gyenge volt a kapcsolat. 1-2 éve olvastam tőle az AZ című művét (pont az egyik legerősebbel kezdtem), ami nagyon tetszett, mégse olvastam utána más művét. Akkor úgy éreztem, ez nekem most pont elég. Egy kis ráhatással most úgy döntöttem, hogy ismét a kezembe veszem az író valamelyik mesterművét. Azért esett a Tortúrára a választásom, mert ez az egyik legismertebb alkotása és persze maga a story is megfogott. Ez a könyv teljesen levett a lábamról. Teljesen lekötött, érzéseket váltott ki belőlem. Ijesztőnek nem mondanám, inkább az emberi pszichére próbál hatást gyakorolni King. Nálam sikerült is neki. Sokszor a körmöm ragtam, grimaszoltam egy-egy jelenetnél, hogy: Úristen! Mi lesz itt még? Annie annak ellenére, hogy egy beteg állat, hihetetlenül fifikáns és éleseszű karakter a könyvben. (Hihetetlenül utaltam. Rosszul voltam tőle.) Paul karakterében sokszor felfedezni véltem magát Kinget. (Hisz egy írót ki másról mintazhatna egy író, mint saját magáról? :D) Nagyon szurkoltam Paul-nak, hogy felül tudjon kerekedni nem csak Annie-n, hanem saját magán is, érezhető a karakterének fejlődése. A könyv hangulata sokszor sötét volt és nyomasztó. Eleget tett az elvárásaimnak. Lehet, hogy innentől kezdve kicsit szorosabb író – olvasó viszonyt fogunk ápolni egymással.