A Tutanhamon-ügy

Összefoglaló

Egy tizenkét éves angol fiút, amint éppen festeget a norfolki nyárvégében, megszólít egy ismeretlen úr: volna-e kedve vele menni Londonba, egyenesen a British Muzeumba, ahol szépen lemásolná, újrarajzolná neki az egyiptomi hieroglifákat.
A fiú kötélnek áll, s ezzel a döntésével megpecsételi sorsát, évtizedekre beleszeret az ősi, a fáraók uralta egyiptomi civilizációba. Kutató lesz, a rögeszmések makacsságával képezi magát, s rabjává válik egy „jelentéktelen” fáraó, Tutanhamon titkának, „aki majdnem tíz esztendeig uralkodott, és mégsem tudnak róla semmit”.
Howard Carter arra tette fel az életét, hogy „e kis fáraó” sírját megtalálja, s Lord Carnarvon, e nagystílű angol főnemes, kalandor segítségével, „aki lelkesedését eleganciája mögé rejtette”, harcának meg is lett az eredménye: nemcsak a sírt találta meg, de az érintetlenül maradt kamrák kincsei között magának Tutanhamonnak a múmiáját is, amikor „1925. október 10-én, reggel hat óra harminckor” kinyitotta az aranykoporsót.
Carter, akit életében többnyire csak gáncs ért, akit korrupt hivatalnokok, féltékeny tudósok, rablóbandák akadályoztak egyre-másra, a modern régészet páratlan alakja, aki több volt, mint nagyravágyó archeológus. Fantaszta volt, magányos hős, akinek természetesen ugyanaz lett a sorsa, ami az ilyen különcöknek lenni szokott. „Egyedül, elfeledetten halt meg” hatvanhat éves korában, 1939. március 2-án.

A kitűnő egyiptológus és sikeres író, a világhírű Ramszesz-sorozat szerzője ezúttal is lebilincselő és tanulságos kalandregénnyel ajándékozza meg olvasóit.