Római művészet - saját képpel

Összefoglaló

Ma is, szokott pályáinkon járva, nemegyszer találkozunk a római művészet emlékeivel; elég, ha az óbudai amfiteátrumra, az aquincumi ásatásokra, Szombathely vagy Tác néhány éve feltárt gazdag római anyagára gondolunk. A római birodalom és a római művészet egészéről azonban sokunknak csak kusza és hiányos képe van. Castiglione László kézikönyve lényegében egy ismertnek hitt világ igazi ismeretével ajándékozza meg az olvasót, amikor a római művészet kezdeteit, gyökereit, eszményeit és rendeltetését történeti kialakulásában és fejlődésében igyekszik megmutatni. Az i. e. IV. századtól az i. sz. IV. századig rajzolja meg a római művészet történetét, és mutatja be legfontosabb, páratlan szépségű emlékeit. Castiglione a művészetet a történelem, a társadalom és a római ember gondolkodásmódjának összefüggésében szemlélteti és értelmezi. Számos emléken mutatja be a racionális és gyakorlatias római ember építőtechnikáját és építőművészetét, nagyvonalú és fölényes szellemű portrészobrászatát és bravúros technikájú, „modern” felfogású csendélet- és tájképfestészetét.

Könyvének gerincét az I. és II. század, tehát a „klasszikus” római művészet alkotja: Itália és a birodalom fénykorának legtipikusabb művészeti jelenségei; művének utolsó fejezete pedig a késő római művészet kialakulását, a birodalom válságtüneteit ismerteti. Ebben a részben, éppen a megrendült világkép és az elvesztett stíluseszmény kapcsán, már olyan kérdéseket vet fel, amelyekre majd csak a sorozatnak egy másik kötete adja meg a választ. A szöveghez részletes időrendi táblázat kapcsolódik, mely Róma történelmének és művészetének legfontosabb eseményeit, illetve alkotásait tartalmazza. A csaknem 200 illusztráció, köztük 8 színes, változatos és élményszerű képet nyújt a bemutatott korszakról.