Velence - Művészeti kalauz

Összefoglaló

Velence - a helybeliek szeretetteljesen la Serenissima, a "legtiszteletreméltóbb" néven emlegetik - már régóta röpíti álomvilágba a látogatókat: a San Marco, a Canal Grande két partját büszkén szegélyező káprázatos paloták, vagy Tiziano, Tintoretto és Tiepolo remekműveinek varázsa soha nem feledhető. Néhány részlet a könyvből: A velencei utcák... Ha az ember a szűk velencei utcákon bolyong, rabul ejti a város bűvölete, bár talán elfogja némi bizonytalanságérzet. A szűk sikátorokba ferdén, magasról beeső élet napfény, a csatorna sötét, mozdulatlan viza, egy nyitott ablakból kiáradó ételszag, az árnyékos, keskeny kis utcák, melyek hirtelen valami apró, elfeledett térre nyílnak, ahol pompás palota áll: mindez éppúgy hozzátartozik Velencéhez, mint a San Marco, a Dózse-palota vagy a Canal Grandét szegélyező káprázatos paloták. Ezért nem sok város van a világon, ahol olyan könnyű eltévedni, mint Velencében, holott olyan kicsi, hogy két-három óra alatt eljuthatunk egyik végéből a másikba. Ha elfáradunk vagy megéhezünk, mindig akad a közelben egy vaporetto-állomás, ahonnan a hajó visszaviszi az embert az ismerősebb tájékozódási pontokhoz, amelyek rendszerint alig negyedóra járásra vannak. Santa Maria degli Scalzi (Santa Mariad i Nazaret) Velence egyik legszebb barokk temploma a mezítlábas karmelita szerzeteseké. A karmelita szerzetesek Baldassare Longhenát bízták meg a tervezéssel 1654-ben, az építkezés pedig 1656-ban kezdődött és 1672-ig tartott. A templom díszes márványhomlokzatát Giuseppe Sardi fejezte be 1680-ban. Frari-templom (Santa Maria Gloriosa dei Frari vagy Santa Maria Assunta) A ferences szerzetesek 1222-ben érkeztek Velencébe, röviddel az után, hogy Szt. Ferenc megalapította rendjüket. 1250 körül kezdték meg a jelenlegi Frari-templom elődjének építését. A templom rövidesen kicsinek bizonyult. 1341-ben megkezdődtek a kibővítési munkálatok, s így a Frari a város egyik legnagyobb temploma lett. Az építkezés egy évszázaddal később, 1445-ben fejeződött be. A Frari-templom, mint minden középkori velencei templom, téglaépület, amelynek felületét fehér pietra d'Istria elemek élénkítik. Kívülről nagyon egyszerűnek látszik, de ha alaposabban szemügyre vesszük, sok kifinomult építészeti megoldást fedezhetünk fel. Tiziano: Madonna di Ca'Pesaro A Pesaro család Madonnájával Tiziano újabb remekművet alkotott a Frari-templomba. A kép elhelyezése a templomban követelte meg, hogy Tiziano példátlan módon ne a kép közepére helyezze Máriát, hanem jobboldalt. Ha a főbejárat felől közeledünk a képhez, a Madonna már messziről látható. Tiziano dinamikus kompozíziója további szimbolikus jelentést is hordoz. Madonna dell'Orto 1377-ben egy kertben Madonna-szobrot találtak, amelynek a helybeliek csodatévő erőt tulajdonítottak. Elvitték a közeli Szt. Kristóf templomba, melyet a Kerti Madonna, olaszul Madonna dell'Orto templomának neveztek el. A Madonna dell'Orto a város csöndes zugában Velence egyik legszebb gótikus temploma. A 14. század közepén emelték, és középkori templom esetében szokatlan módon ismerjük építője, egy bizonyos pármai Fra Tiberio nevét. Andrea Mantegna: Szt. Sebestyén Ez a festmény és Anthonis van Dyck Bizonyos Brignole úr portréja című munkája volt a Ca' D'Oro képtárának alapján képező Franchetti-gyűjtemény legfontosabb darabja.