Hatvanadik évébe lépett a művész, amikor belső szükségét érezte annak, hogy ecsettel, tollal, ceruzával – mint bármikor kézügyben lévő modellt: önmagát megörökítő képek, rajzok, vázlatok után az írott emlékezés műfaját is megpróbálva szembenézzen addigi életével.
Aztán újabb két évtizedre fiókba zárt a papírra vetett és gépiratba áttett Följegyzéseket, s csak nem sokkal halála előtt húzta elő és bízta barátaira, s általuk a közösségre, amelyből vétetett.
Most íme, itt az írott önarckép.
Nem szépírói babérokra pályázik benne a művészként és immár mindenképpen halhatatlan Nagy Imre, hanem a parasztsorsból világhírű művésszé válás és a hírnév magasságában is népéhez tartozás emberi vallomását írja meg mindnyájunk számára – tanúság gyanánt.
"A kötetben olvasható első beszélgetés a nyolcvanas évek legelején, az utolsó kettő a megjelenés előtt néhány héttel, az idén nyáron készült. A hatvanas évek nagy generációjának tagjai közül csak n...
Online ár:
4 100 Ft
Online ár:
2 090 Ft
Online ár:
1 990 Ft