Toulouse-Lautrecet annyira lenyűgözte a Montmartre éjszakai élete, hogy 1884-től fogva ebben a városnegyedben élt, képei témáinak forrásvidékén. Családja dölyfös társadalmi fölényével azoknak a közönségességét és hamisítatlanságát állította szembe és választotta, akik a Montmartre-on ösztöneik parancsát követve szabadságban éltek. Ilyenformán Az angol a "Moulin Rouge"-ban egy típus pontos látleletének is minősíthető. A nemesi ivadék ismerte az effajta világfi úri álarca mögött megbúvó érzékiséget és mohó vágyat. Nyomorék teste miatt csekély vagy kétes sikert érhetett el a nőknél, ezért a kívülálló szemével látta az épek világát, a szórakozókét, a fiatalságukat vagy pénzüket élvezőkét, a testüket áruba bocsátókét vagy a "friss húsra" vadászókét. De azért is járta-bújta a montmartre-i lokálokat, hogy feszültségét oldja, elzsongítsa idegeit, hiszen egyre kevésbé tudott vagy akart egyedül lenni, s magányában védtelenül szembesülni reménytelen helyzetével. A kabarékban zajló élet lett számára a legfőbb téma, és vizuális étvágyát estéről estére színingerekkel és észlelésekkel csillapította, mindig olyan emberek társaságában, akik alkoholmámorban vagy a tánc szédületében árulják el valódi természetüket. Toulouse-Lautrec élvezte az eleven forgatagot, a szép nők látványát, a színek és fények villogását az ugyan mesterséges, de mélyebb értelemben talán leplezetlen gátlástalansága miatt mégis őszintébb, becsületesebb világban. Amit keresett, azt pontosan ott találta meg, ahol más művészek inkább csak botrányt és tévelygés színhelyeit látták...