Tolnai: A világháború története 1-3. kötet (Teljes sor)

Összefoglaló

Saját képekkel - Ismertető: Tolnai: A világháború története. Diplomáciai okiratok, hivatalos jelentések, szemtanúk hiteles följegyzései és eredeti adatok nyomán írta Zigány Árpád. Több száz képpel, eredeti fölvételekkel és térképekkel. A Tolnai Világlapja ajándéka. I–III. kötet. I. kötet: 1914–1915. II. kötet: 1914–1916. III. kötet: 1914–1917. [Teljes.]
Budapest, [1915–1917]. Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó-vállalat (Tolnai Világlapja nyomdai műintézete). 448 p.; 398 + [2] p.; 399 + [1] p. Első kiadás.
Oldalszámozáson belül szövegközti és egészoldalas képekkel rendkívül gazdagon illusztrált egykorú áttekintés. Az egykorú itt szigorúan értendő, hiszen a köteteket 1915, 1916 és az 1917. évben adták ki, a Tolnai Világlapja hazafias, ismeretterjesztő, díszes kiadású különmunkájaként. Az első előfizetési felhívásban (Tolnai Világlapja, 1915. májusi 27.) a kötetet csupán két kötetesre tervezték, és az oldalfejlécekben csakúgy, mint a képaláírásokban kiválóan tanulmányozható a világháborús részvétel elfogulatlanságra egyáltalán nem törekvő szemlélete Mindhárom kötet rendkívül sok háborús anekdotát közöl, az első kötetben a háború nagyszerű hősi kalandnak ígérkezik, az első borúsabb jelek a harmadik, záró kötetben jelentkeznek, ahol egyes képaláírásokban már megmutatkozik a háborús pusztítások értelmetlensége. A német és osztrák–magyar hadsereg vereségeiről nem sok szó esik, a központi hatalmak a klasszikus kultúra őrzőiként tűnnek fel, ezen belül pedig a magyar hadsereg küldetése a körülöttünk elhelyezkedő, Nagy-Szerbiáról, Nagy-Romániáról álmodozó államok elleni igazságos, védekező harc. Az antant hatalmaiban a hadi krónika szemlélete szerint a világ uzsorását, Angliát, a revánsvággyal tüzelt, de meglepően kulturálatlan és fölkészületlen Franciaországot, és a pánszláv terjeszkedés agresszív államát, Oroszországot kell megismernünk, akik a német–osztrák-magyar seregek ellen a világ minden tájáról hoznak katonákat, Szenegálból, Indiából, kirgiz, baskír területekről, és saját katonáik előtt ágyútölteléknek használják a gyarmati csapatokat. Mindenképpen figyelemreméltó a harmadik kötet egy képaláírása: „Angol páncélautó gépfegyverekkel. Esetlen, óriási géptömeg, mely lomhán, nehézkesen mozog, és nem nagyon vált be a flandriai harcokban.” A légierő fegyvereinek méltatásának ugyanakkor a munka komoly figyelmet szentel, ahogyan a német (kisebb részben az osztrák-magyar) katonai közigazgatás kulturális küldetésének is, miként az a 3. kötet egy képaláírásában olvasható: „Német iskola Brüsszelben. A „hunok és barbárok”, ahogy a dühöngő entente-sajtó elnevezte a németeket, új kultúrát teremtenek az elpusztult helyébe, és a brüsszeli iskolában már német tisztek tanítják a belga gyerekeket.” A szakmunka elvétve közöl az ellenfélről is meglepően emberi fényképeket, de az elegancia, a morál, a fegyelmezettség, a rátermettség világa a munka perspektívája szerint egyértelműen a központi hatalmak oldalán található. A kötet negyedik, 1914–1918. kötete nem készült el, a háború végének tapasztalatát naplószerűen íródó szakmunkánk nem ismeri, a háború végének traumája az egész szakmunka perspektíváját kétségbe vonta volna. A szakmunkát a háború után, 1928-tól radikális átszerkesztés után 10 kötetes műként adták ki.
Egységes, festett, aranyozott, vaknyomásos kiadói félvászon kötésben.