Hunyadi János nándorfehérvári diadala, a mohácsi katasztrófa, Buda török kézre kerülése és a másfél száz éves török uralom vagy az Erdélyi Fejedelemség története a magyar olvasók számára jól ismertek. Ezek az események azonban részei voltak az Oszmán Birodalom európai és közel-keleti hódításainak, valamint a terjeszkedés során kialakult birodalmi vetélkedésnek és diplomáciai sakkjátszmáknak, amelyek jelentőségüket tekintve a hidegháború korszakának amerikai-szovjet rivalizálásához hasonlíthatók. Ágoston Gábor monumentális munkája az oszmán hódítás ezen tágabb összefüggéseit vizsgálja, bemutatva az Oszmán Birodalomnak Európa és a Közel-Kelet történetében játszott, meghatározó szerepét.
Imponálóan gazdag török és európai források és szakirodalom segítségével bírálja azokat a divatos munkákat, amelyek a multikulturalizmus ideológiájának hódolva az oszmán szultánokban reneszánsz uralkodókat látnak és mindenütt a "kulturális cserekapcsolatokat" keresik. De a szerző elveti azokat a nézeteket is, amelyek a 16-17. század bonyolult geopolitikai játszmáit "a keresztény és muszlim civizációk összecsapására" egyszerűsítik le.
Bemutatja például, hogy miért volt Szulejmán szultán legfontosabb európai szövetségese I. Ferenc francia uralkodó, "a legkeresztényibb király", miért igyekezett Velence, az oszmánellenes Szent Ligák egyik főszereplője gyorsan lezárni háborúit a Fényes Portával, vagy hogy milyen kényszerpályák között kellett a korabeli szerb, horvát, lengyel, magyar és erdélyi uralkodóknak és politikusoknak politizálniuk.
Ezt a könyvet Szigetvár 1566. évi ostromának, valamint I. Szulejmán szultán és Zrínyi Miklós halálának 450. évfordulója ihlette. A kötet szerzői igyekeznek teljes képet adni a sorsdöntő év eseménye...
Online ár:
5 015 Ft
Eredeti ár: 5 900 Ft
Online ár:
7 217 Ft
Eredeti ár: 8 490 Ft
Online ár:
1 611 Ft
Eredeti ár: 1 695 Ft
5
az 5-ből
4 értékelés alapján
Ágoston Gábor könyve méltán tekinthető összefoglalónak. A másik két ismert monográfiát (Generál Tibor: Allah serege, Matuz József: Az Oszmán Birodalom története) nemcsak kiegészíti, számos ponton bővíti is. Ennek részét képezi a katonai események tárgyalása mellett a társadalomfejlődés, az oszmán közigazgatás és annak időbeli fejlődésének bemutatása. A könyv a XI. század – 1739 közötti időszakot tárgyalja. A szerző részletesen kitér az oszmán haderő felemelkedésének, majd az ezt követő változásoknak a bemutatására, melyek miatt az Oszmán Birodalom később "Európa beteg embere" lett. Szót ejt az elszalasztott lehetőségekről (pl. a portugálok elleni küzdelem feladása az Indiai-óceánon; a katonai témájú térképészet fejlődéséről és a Don és a Volga közötti csatorna tervéről, melyen keresztül az oszmánok a szafavidákat a Kaszpi-tenger felől is megtámadhatták volna; a hajóépítés terén is jelentkező lemaradásban 1651-re). Részletesen ismerteti a diplomácia szerepét az oszmánok és ellenfeleik között. Az információk szervezett gyűjtése és rendszerezése ellenfeleikről oszmán részről nem történt meg, viszont ellenfeleik részéről igen, és elvezetett a kémhálózatok és diplomáciai képviseletek megszületésétől az oreintalisztika megszületéséig. A téma tanulmányozását segíti a bőséges térképanyag és összefoglaló táblázatok, a kötet végén található fogalommagyarázat, kronlógia, névmutató és a bibliográfia.