Az ország díszére - A Corvina könyvtár budai műhelye

Összefoglaló

A corvinák nem csupán muzeális kincsei az európai művelődéstörténetnek, hanem a magyar történeti tudat releváns, élő elemei, amik a kutatási módszerek és eredmények gazdagodásával, a kulturális környezet változásaival újabb és újabb interpretációra adnak alkalmat. Szimbolikus és kultikus voltuknak rendkívül erős gyűjteményszervező szerepük van. Részük lehetett talán abban is, hogy 1985-ben a nemzeti könyvtár költözött a budai várba, és nem más gyűjtemény, hiszen valaha Hunyadi Mátyás könyvtára is itt állt, a corvinák így egykori otthonukba térhettek vissza.

Ezt a szimbolikus funkciót, e kultikus tárgyak lenyűgöző hatását mintegy "működés közben" tapasztalhattuk meg az Országos Széchényi Könyvtár 2018. november 6. és 2019. február 9. között megrendezett, A Corvina könyvtár budai műhelye című kiállításán. Az esemény a feltárás és értelmezés újabb fontos állomása volt.

A tudományos interpretáció lehetőségei nem függetlenek a kutatás aktuális állásától. A modern kori corvinakutatás körülbelül százötven évre tekint vissza. A kutatás első időszakának legfontosabb feladata az állományrekonstrukció volt: meg kellett állapítani, össze kellett gyűjteni, hogy hol őriznek corvinákat szerte a világban, e fázis során a legfőbb szempont a sorba rendezés volt. A korábbi, 1990-es corvinakiállítás fő célja annak megmutatása volt, hogy e fontos darabok fennmaradtak és léteznek; a 2002-es Uralkodók és corvinák kiállítás már az uralkodói reprezentáció és a könyvtár viszonyát helyezte előtérbe a reneszánsz kódexkutatás nemzetközi irányaival összhangban. Ekkor indult el az a komplex corvinaprogram, amelynek azóta számos hazai és nemzetközi tudományos eredmény köszönhető.

A kiállítást kísérő szakkatalógus monografikus módon tárja fel a Mátyás alatt Budán létesített könyvkészítő műhely kérdéskörét, ám ugyanakkor az egész Corvina könyvtárról szól: tisztázza keletkezésének egyes fázisait, a könyvtár létrejöttének idejét, elkülöníti egymástól az egyes állományrészek forrását. Részleteiben szól magáról a budai műhelyről. Alaptétele, hogy az a feszültség, amely az itáliai mintákat követni szándékozó könyvtár Itáliától való távolságából fakadt, meghatározó jelentőségűnek bizonyult. Ilyen következmény volt a Magyarországra érkező itáliai miniátorok viszonylag alacsony száma, a közöttük kialakuló kooperáció jellege, valamint az imitáció kiemelt jelentősége. Ez utóbbi számos körülménynek volt köszönhető. Részben a hozzáférhető reneszánsz stílusú könyvfestészeti előképek korlátozott volta okozta, de nagy szerepet játszott benne a műhely sajátos hierarchiája is, melynek jegyében a kisebb mesterek nagyobb presztízsű munkatársaik, illetőleg elődeik munkáit utánozták. Mindez nem volt független egyfajta egységesítő szándéktól sem, amely a budai könyvtár darabjait kívül belül egységessé kívánta tenni. Az alapelvek felismerése révén lehetségessé vált a budai munkák (miniatúrák, kiegészítések, teljes kötetek) és az itáliai eredetű darabok egymástól való elkülönítése. Régóta tudjuk, hogy a királyi műhelyben nem csupán a királyi párnak, hanem főpapoknak, a királyi adminisztráció résztvevőinek is készültek díszkódexek. A korábbi fontos, ám szegmentált kutatási eredményekhez képest ugyancsak jelentős koncepcionális váltásnak tekinthető, hogy a kiállítás most először integrálta a lehető legteljesebb számban és mélységben e darabokat is a Corvina könyvtár és a budai műhely legszorosabban vett kontextusába.

A kutatás korábbi eredményeinek kritikai vizsgálata, az új tudományos eredmények felmutatása, a műhely minden eddiginél szervesebb bemutatása nem csak a kutatás jelenlegi eredményeit tükrözi, de reményeink szerint újabb kiindulópontként is szolgálhat a Corvina könyvtár és a magyarországi humanizmus írott kultúrájának még teljesebb feltárásához.