Könnyek nélkül sírtunk + Túl a feketén( 2 kötet )

Összefoglaló

Könnyek nélkül sírtunk
Gideon Greif
Európa Könyvkiadó, 2016 - 597 oldal･kemény kötés
Gideon Greif történészprofesszor a második világháború után életben maradt néhány sonderkommandós történetével foglalkozik ebben a könyvben.
A Sonderkommandók, a nagyrészt zsidókból álló „különleges egységek” elsősorban a meggyilkoltak holttesteinek elégetését végezték. Náci fogvatartóik választották ki őket. Az öngyilkosságon kívül nem volt lehetőségük visszautasítani a rájuk bízott feladatot. Őket is rendszeresen elgázosították.
A nácik terve az volt, hogy amikor már az összes zsidót megölték, a Sonderkommandók tagjai lesznek az utolsó áldozatok.
Hogyan maradhattak életben mégis néhányan? Hogyan lehetett ép ésszel túlélni ezt a munkát? Hogyan lehetett fegyveres lázadást szervezni a koncentrációs táborban?
Greif hosszú beszélgetéseket folytatott Auschwitz-Birkenau sondereseivel.
A szerző részletes hátteret rajzol az Endlösung gyakorlati megvalósításáról, sokat idéz azokból a feljegyzésekből, amelyeket a foglyok a koncentrációs táborok területén rejtettek el.

„A legtöbbet Gideon Greif interjúkötete segített, amelyben nyolc hajdani sonderessel beszélget. Ez a könyv valósággal kiütött. Rémálmaim voltak tőle.”
Röhrig Géza,
a Saul fia című film főszereplője

GIDEON GREIF 1951-ben született izraeli történészprofesszor, fő területe az auschwitzi megsemmisítőtábor és az ott működő Sonderkommando. Holokauszttal foglalkozó nemzetközi intézmény kutatója és vezetője, több mint harminc éve dolgozik a jeruzsálemi Yad Vashem emlékhelyen, számos ország egyetemének vendégelőadója. Fő műve, a Könnyek nélkül sírtunk először németül jelent meg 1995-ben, majd még hat nyelven. Legújabb, 2015-ben megjelent, Itamar Levinnel együtt írt munkájában (Aufstand in Auschwitz) az 1944. októberi Sonderkommando-felkelés történetét tárta fel.


Georges Didi-Huberman: Túl a feketén
Jelenkor Kiadó, 2016 - 52 oldal･puhatáblás, ragasztókötött･
Egy ismert filozófus moziba megy, majd megrendítő élménye nyomán ír egy hosszú levelet a film alkotójának. Mindez lehetne kettejük magánügye, ám amiről ez a nyilvános levél beszél, az a bennünk lakozó fekete lyuk, vagy más néven a Soá. Didi-Huberman és Nemes László közös kérdésfelvetése arra irányul, hagynunk kell-e, hogy ez a fekete lyuk belülről aknázzon alá minket, némán, mindenhol? Vagy próbáljuk meg kifordítani és megszemlélni, vagyis fényt deríteni rá, túl a feketén?
Túl lehet-e lépni a holokausztreprezentációk hagyományos képi paradigmáin? A színes poklot annak pánikképeivel ábrázoló Saul fia dokumentarista meséjének ez kétségkívül sikerült. A túllépés azonban az ellenállás elágazásaiba vezet, ahol nekünk nézőknek is, akár Didi-Huberman útmutatása nyomán, kérdőre kell vonnunk önmagunkat és a történelemhez való viszonyunkat.
Georges Didi-Huberman (1953) francia művészettörténész és filozófus, napjaink egyik meghatározó teoretikusa, a párizsi EHESS oktatója, fő kutatási területe a képelmélet és a kép esztétikája.