Erdélyben + Közel s távol + Hűlő árnyékban - Önéletrajzi írások (3 kötet 📚)

Összefoglaló

Erdélyben
Cs. Szabó LÁszló
Magvető Könyvkiadó, 1993 - 162 oldal
Összefoglaló
Cs. Szabó László (Budapest, 1905. november 11. – Budapest, 1984. szeptember 28.) magyar író, esszéíró, kritikus. Nevében a Cs. rövidítés Csekefalvi/Csíkcsekefalvi Szabó-t jelent, barátai Csé-nek szólították. - Lírai naplójegyzetek a magyar rádiós élményanyagából 1940 őszéről. Tán így lehetne ennek az időálló munkának a műfaji helyét kijelölni térben és időben. Csakhogy a név fémjelez: ez a "rádiós szakember" maga Cs. Szabó László, akkor már élvonalbeli kritikus, esszéista, publicista és kultúrhistorikus, aki szinte minden művében, minden művével vallja és vállalja európai magyarságát. Az akkor harmincöt éves férfi - országos hírnevű író - tizenhat esztendős kényszertávollét után találkozik újból szülőföldjével, annak történelmi levegőjével, embereivel, kik naggyá tették: élőkkel és holtakkal. A vallomás-napló nem politikai perirat, nem zsurnalisztikai szenzáció, hanem emlékidéző hősköltemény, az Ithakába való visszatérés szívdobogtató útirajza, bő forrású művelődéstörténeti esszé, szépírói riport, de torokszorítóan megható himnusza is a szülőföld szeretetének. Nem a világpolitikai nagy pillanat érdekli, hanem az, ami számára a legfontosabb erdélyi örökség: a másság toleranciája etnikumban, kultúrában, szellemben. Az, ami Erdélyt a legeurópaibb türelmi politika inkubátorává tette - és tán meg is tartja.
Cs. Szabó LÁszló Közel s távol
Magvető Könyvkiadó, 1983 - 595 oldal
Összefoglaló
Összegyűjtött elbeszélések 1948-1981

Hűlő árnyékban - Önéletrajzi írások
Cs. Szabó LÁszló
Mundus Kiadó, 2004 - 306 oldal
Összefoglaló
Menet ​közben kétszer változtattam meg könyvem címét. Életeim volt az első, figyelmeztetésül, hogy nem szántam naptári időrendhez igazodva évről évre lépő, folyamatos életrajznak, eseménytörténeti teljesség igényével. Aztán eszembe jutott, hogy ré elírták előlem ezt a címet. A század tanúja volt a másik. Nem tetszett, mert Alfred de Musset nagy hírű, romantikus vallomását visszhangozta a 'század gyermeké'-ről. Amellett hivalkodónak is éreztem, mintha tudatni akarnám ország-világgal, hogy ki más merült el századomban olyan mélyre, mint hányatott és sokat tűrt tanúja, a szerző. Persze rajta kívül milliók és milliók szerte a földön! A véglegeset egy önéletrajzi vázlatról választottam le; hatvanadik évemig terjedt e vázlat annak idején. Megtartottam címnek magában a kötetben is, a leghosszabb írás fölött, az összes többi ennek a gerincére tapad. Közben még jobban lehűlt az árnyék, olykor már a halál sarkvidéki szele süvít át rajta. A kötet vége feltünteti, hogy melyik írás mikor s hol jelent meg először, ha nem kiadatlan. Bár különböző életkorban és lelkiállapotban születtek, mégis van szemléleti egységük, a tanúé. Borúlátó a legtöbb, egy sem élettagadó. Dacolva a Sorssal, részvéttel másokért, érdemes vállalni az életet. Hetvenévesen egy nagyon rövid vallomásban másképp mondtam: mindig rendelkezésre kell állni. Nem tudom, akad-e gondolkodó ember, akit meg ne kísértett volna az öngyilkosság. Engem is, ahogy öregedtem, annál gyakrabban. A rómaiak úrhoz méltó, nemes halálnak tekintették, s olyan természetesnek, mint a csöndes, örök elszunnyadást. De valószínűleg a mai lélekbúvároknak van igazuk: a látszólag elszánt, a legelszántabbnak látszó tett valójában a gyávaság győzelme, ezt a győzelmet pedig meg kell hiúsítani. Hűlő árnyékban is.