Késsél soká, örök tél!

Összefoglaló

Álmodom: nyitok be és a banda
röhögve-ríva ugrik nyakamba,
köztük Kismagdus, akit pólyásan
hagytam ott, hogy két évig ne lássam,
s most körültáncol s irtó kíváncsi,
ki ez a szőrös, nagyorrú bácsi...
S a többi hasát fogva kacagja,
Hát ki, te buta, hát ez az apja!

Így lesz? Félek, nem. Fájó okoknak
miatta állnak csak és zokognak,
feldereng bennük a semmivé lett,
rettentő boldog hajdani élet,
most sejtik csak meg, jaj, mit vesztettek,
testük az iszonyattól reszket meg,
s szemükben két év kínja, haragja
sikoltoz némán: Rossz, rossz, rossz apja!
(1957. dec. 24., a börtönben)