A kollektivizmus krízise

Összefoglaló

ELŐSZÓ
Korunk közgazdasági elméletei közül talán legtöbb követőre Keynes és Friedmann irányzata talált. Egyikük az 1929-es nagy világválság idején a New Deal ihletőjeként állami beavatkozást sürget, állami megrendelésekkel akarja élénkíteni a gazdaságot, s lényegében keresleti piacot akar. A másik a klasszikus szabadverseny híve, szerinte az állam tartsa magát távol a gazdaságtól, és csak rendfenntartási és közigazgatási funkciókat lásson el. Röpke a két irányzat között helyezkedik el, de közelebb áll Friedmannhoz, vagyis a tiszta piacgazdaságot tartja követendőnek. Az állam szerinte is maradjon távol a gazdaságtól, illetve kétféle vonatkozásban avatkozzon be: akadályozza meg a monopóliumok kialakulását, és gondoskodjon szociális védőhálóról. Ez a Röpke-féle harmadik út. (Nem tévesztendő össze Németh László harmadik útjával, mely végső soron az Európát való civilizációs leszakadást fogadná el.) Korunk egyik fő problémáját ő abban látja, hogy túl kevesen rendelkeznek tulajdonnal, mely biztonságot ad, s egyben tartást és függetlenséget is jelent az embernek a külső hatalommal szemben. Kollektivizmuson azokat a politikai-gazdasági rendszereket érti Röpke, melyek a megfoghatatlan közérdekre hivatkozva háttérbe szorítják az egyéni érdeket. Tehát azokat a jobb- és baloldali törekvéseket bírálja, amelyek akár a nemzet, akár az osztály, vagy akár általános emberi érdekekre hivatkozva korlátozzák a kisközösségek, vagy az egyes ember jogait. Ugyanis a szétvert magántulajdon helyén létesülő állami tulajdon az egyén létbizonytalanságát jottányival sem csökkenti, inkább fokozza. Kistulajdonosok paradicsomává tenni a földet ma még utópiának tűnhet, de ez azért mégis közelebb áll a valósághoz, mint a mindenkinek szükségletei szerint-elv naiv utópiája. Ez a kis könyv 1947-ben jelent meg Svájcban, tehát két évvel azután, hogy véget ért a világháború, és összeomlottak a fasiszta totális rendszerek. A háború óta eltelt két év alatt Európa-szerte előretörtek a szocialista pártok. Az újjáépítés ideje volt ez, amikor még élt az igény, és az illúzió az emberek gondolkozásában az igazságosabb elosztási viszonyok iránt,k ezért terjedhetett mindenfelé az ún. szocialista modell