Az iskolai konzultáció elmélete és technikái

Összefoglaló

Az iskolapszichológus a korszerű lélektani ismereteket szeretné integrálni az iskolák működésébe – élményszerűen és minél nagyobb hatásfokkal. Ezzel összhangban kezd kirajzolódni, hogy az iskolapszichológus legalkalmasabb és legfőbb tevékenységi köre a tanárokkal folytatott konzultáció vagy tanácsadó megbeszélés. Ebben a füzetben egy amerikai iskolapszichológiai kézikönyv konzultációra vonatkozó fejezetének egy bő tartalmi kivonatát nyújtjuk. Definíció: A konzultáció közös problémamegoldási folyamat egy tanácsadó (pszichológus) és egy vagy több tanácskérő részvételével, ahol a két fél együtt felelős azért, hogy valamilyen pszichológiai segítséget nyújtsanak egy harmadiknak, a kliensnek (vagy azok csoportjának). Az iskolában a tanácsadó iskolapszichológus konzultál a tanácsot igénylő pedagógussal annak érdekében, hogy egy gyerek (vagy csoport) számára a pszichológiai segítségnyújtás valamilyen, együtt eltervezett formáját biztosítsák. A konzultáció jelenlegi formája hosszú elméleti és gyakorlati fejlődés eredménye. Elméleti háttere viselkedéslélektani és ökológiai szemléletű – túllépve a lelki zavarok orvosi modelljén, az intrapszichikus élet tanulmányozására korlátozó terápián – a hangsúlyt a környezeti erők fontosságára helyezi. A gyakorlatban is képes új igényeknek megfelelni: a konzultáció révén nagyobb tere nyílik a valódi prevenciónak, általa az iskolapszichológus szélesebb körben képes hatni, mintha direkt módon foglalkozna az egyes gyerekekkel; a nem-szakemberek is részt vehetnek a lelki gondozásban, növekvő kompetenciával, hisz a konzultáció során hasznos új készségekre tesznek szert, továbbképzésben részesülnek.