Forradalom után (Cserépfalvi kiadás)

Összefoglaló

Saját képekkel - Ismertető: A második világháború utolsó éveiben a magyar nép már szinte egészében megérett a forradalmi változásra, sokkal inkább, mint az első világháború alatt. A forradalminak minősíthető, az emberek életmódját hirtelen, váratlanul és kivédhetetlenül átalakító változásoknak szinte végeláthatatlan sorozata mégis az első világháború után következett be, a két, októberi és bolsevista forradalmon és a fehér terroron át a Horthy-korszak berendezéséig, mely az ellenforradalmat megszervezve hosszú időre lehetetlenné tett újabb forradalmi megmozdulásokat. A nyugtalanság e három-négy esztendejéhez képest a második világháború vége óta élteit két év a nyugalom korszakának tűnhetik fel a kortárs szemében, aki csak itt-ott, a politika perifériáin vehetett észre forradalmi frazeológiát, s egyébként mindegyik uralkodó párt iparkodott őt megnyugtatni, hogy forradalom helyett lassú, meggondolt, előre kitervelt átalakulás, az ú. n. evolúció a célja. A vesztett háború után, a megszállás idején tényleg sokkal kevesebb forradalmi megmozdulás ment végbe az országban, mint 1918-20. között. És mégis elmondhatjuk, hogy 1918-20. korszakával szemben a mi mostani éveink azok, melyek megértek a forradalmi változásra, s amelyekben - az evolúció hijján - régóta esedékes forradalom megkezdte a közelmulttól független, azzal ellentétes berendezkedéseit, s hozzá tehetjük: ezeken dolgozik ma is, holnap is.- További ismertető: "Belelapozás". - - Tartalom:
Bevezetés 5
Valahol utat vesztettünk 11
Egyetlen menekvés: a forradalom 47
A forradalom elindul 77
Az új szomszéd 115
A középosztály tragédiája 159
Új formák felé 179

- - - 1947-ben, Moszkvában, mint a felszabadult Magyarország első moszkvai nagykövete, írta Szekfű Gyula élete utolsó nagy művét, a Forradalom utánt. A legnagyobb hatású magyar történetíró, A száműzött Rákóczi (1913), a Három nemzedék (1920), a Magyar történet újkori köteteinek (1929-től), Bethlen Gábor (1929) és sok kisebb tanulmány, publicisztikai írás szerzője arról, igyekszik e könyvében meggyőzni a magyar közönséget: fel kell adni régi eszményeinket a történeti Magyarország visszaállításának lehetőségéről, a nyugati típusú polgári demokrácia kiépítéséről, s tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország történelme a Szovjetunió szövetségi rendszerében fog lejátszódni. A világháborús élmények, rombadőlt ország, az állami élet lezüllése, a régi, általa is vallott eszmények elsüllyedése, szóval a polgári világ elvesztése felett érzett keserűség késztette e könyv megírására. Nem kronologikus története az 1944-1947 közötti eseményeknek, hanem a magyar történelem sorskérdéseinek történelmi szempontú elemzése. Nem "csak" történelemkönyvet tart kezében az olvasó, hanem az 1945-től máig húzódó aktuális társadalmi-politikai kérdések vitatását: viszonyunkat a Szovjetunióhoz, szomszédainkhoz, lehetőségeit a belső társadalmi átalakulásnak, demokratikus intézmények kiépítésének, és így tovább.