Magyar tragédia - Trianon 75 éve

Összefoglaló

Magyarországot ​a döntés meghozatala előtt nem kérdezték meg, róla nélküle döntöttek. A kormány, mint láttuk, egyrészt az igazságtalanságnak orvoslásában bízott, másrészt ismerte a kirabolt és megalázott Magyarország kétségbeejtő helyzetét. Éppen ezért kényszerhelyzetben írta alá az eléje tett papírt. Az a tény, hogy nem vonták bele a tárgyalásokba, s róla nélküle döntöttek, erkölcsi értelemben fölmenti a magyarságot a békediktátum hosszútávú elfogadása alól, s följogosítja az igazságtalan döntés elleni küzdelemre. A győztesek Magyarország földarabolását a demokratizmus jelszavaiba burkolták. Mintha a cseh, szerb, román területszerzés egyenlő lett volna a demokráciával. Ez csak beállítás volt – valójában egyszerű területrablásról volt szó. Sajátos pszichózis alakult ki: a románok, szerbek, szlovákok 75 éve tudják magukban, hogy a magyarlakta területeket igazságtalanul kapták meg. Ebből nem azt a következtetést vonták le, hogy ezeket a területeket vissza kellene adni jogos tulajdonosának, Magyarországnak, hanem azt, hogy a Megszállt Területek magyarsága szükségszerűen és magától értetődően irredenta. De irredentának tartják az anyaország magyarjait it. Megítélésem szerint, amíg a trianoni rendszer működik, megbékélésről nem lehet szó. Nem azért, mert mi, magyarok ezt nem akarjuk, hanem azért, mert a három trianoni országban változatlanul tart a magyarság eltüntetése, megszüntetése. Rendkívül fontosnak tartom annak a megállapítását, hogy 75 év alatt a megszállók egyértelműen bebizonyították, hogy nem tudják és nem is akarják a legalapvetőbb emberi és kisebbségi jogokat megadni a magyarságnak. Sem azokat, amiket ők ígértek meg, sem azokat, amikre a nagyhatalmak kötelezték őket. Éppen azért van rákényszerítve a magyarság a határkérdés fölvetésére. Igen, fölül kell vizsgálni a trianoni döntéseket. Mi magyarok, éppen az elmúlt 75 év tapasztalatait számba véve történelmi megegyezést szeretnénk elérni a szomszédos népekkel. Ennek egyetlen föltétele van: a volt magyar területek nemzetközi ellenőrzéssel történő, tisztességes megosztása. Lehetetlenség, hogy a magyarság nyolc országban élve, továbbra is porladjon, s eltűrje az őt ért sérelmeket. Ha a helyzet így marad, Európának ez a része történelmi veszélyforrásként, háborús tűzfészekként jut el a Krisztus utáni harmadik évezredbe. A magyarkérdés becsületes rendezése éppen ezért az egész Európa érdeke.