„Ujházi művészete határvidéken mozog, ezért nehéz és körülményes megjelölni helyét a kortársai között. Észrevétlenül olvad bele az általános háttérbe, miközben kompozícióinak igazi nézői, kiállításainak látogatói, a megnyitóin hemzsegő kollégák, a kifinomult ízlésű és felkészült szakemberek, a fölényes fiatalok újra és újra meglepődve, elfojtott tisztelettel veszik tudomásul, fedezik fel teljesítményét. A nagy festészet hagyományainak örököse és folytatójaként olykor szégyenlős vigyorral túllépne a tradíció kötelmein, de egy szélső pontról ismét visszatér a maga szellemi hajlékához. Áramlatok jönnek-mennek körülötte, de ő nem csatlakozik hozzájuk, inkább hagyja, hogy az idő utolérje; ezért is látszik olykor feltűnően korszerűtlennek, máskor észrevétlennek. Ujházi elnézően mosolyog a kategóriákon: aki leglényegéig festő, annak az ilyen kategóriák mit sem jelentenek. Önironikus gesztusát, amellyel „heji festőként” (sic!) határozza meg magát, maguk a művek cáfolják leginkább; kijelentése valójában csak arra szolgál, hogy a szavakkal – még önmaga előtt is – tessék-lássék elfedje festészetének igazi színterét és jelentőségét.”
Kötetünk a reformkori művészet - az uralkodó bidermeier és a mellette jelen lévő klasszicizáló és romantikus irányzatok - sokszínű törekvéseit tárgyalja. A képzőművészet új témákat, új műfajokat é...
Online ár:
3 000 Ft
Online ár:
2 500 Ft