Talán a legfontosabb tanulság, amit a mögöttünk lévő évtized külgazdasági kapcsolatrendszeréről le lehet vonni - az éppen a stratégiai gondolkodás és szemlélet nélkülözhetetlen volta. Valószínű, ha az előítéletek nem száműznek minden hosszabb távú, nagyrendszerekben való, a spontán folyamatokat a társadalom mély érdekeinek irányában befolyásoló szemléletmódot - azzal a felkiáltással, hogy a tervezésnek lejárt az ideje - a politikai-gazdasági helyzet gyökeres megváltozásával természetszerűen együtt járó traumák egy része elkerülhető, más részük enyhíthető lett volna, nemzeti és intellektuális vagyonunkban kisebb roncsolódás jön létre és külgazdasági helyzetünk újra rendezése során is következetesebben lehet képviselni a nemzetgazdaság érdekeit.