Csonka hengerformájú síroszlop áll a váradolaszii temetőben sötétzöld tuják között. Ezek a tuják élénken emlékeztetnek Arco fenyőire, melyeknek ózonától hiába várt egykor gyógyulást az a szerkesztő úr, aki most a tuják tövében pihen. A sírban nyugvó Iványi Ödön neve nem túlságosan ismerős országos viszonylatban. Halálakor a Pesti Napló nekrológja keserűn jegyezte fel, hogy az akkor már öregedő Jókai és a népszere teljében lubickoló Beniczkyné között kissé igazságtalanúl sikkadt el vidéki szerkesztőségekben «A püspök atyafiságának» kitűnő írója, mert Meisonnier-képek művészetével teremtett elbeszélései a nyolcvanas évek felületes olvasóját meglehetősen érzéketlenül érintették.