Tudásunk nem jelentéktelen hányadát képezik a különböző tévhitek. Ezek olyan tudományosan nem helytálló ismeretek, melyek alapvetően befolyásolják a világról alkotott képünket, mindennapi cselekedeteinket. Tévhiteink nagyon is „emberiek”: a mindennapi megismerés hiányosságai (túláltalánosítás, szelektív észlelés, pontatlan megfigyelés), a számunkra elviselhetetlenül bonyolult problémák egyszerű megoldásába vetett hit és a csodavárás legalább annyira okai, mint a félretájékoztatás, félrevezetés, legyen az szándékos vagy akár jó szándékú is. És tévhiteink megannyi veszélyt hordoznak magukban: gyakran pénztárcánk, nem ritkán egészségünk látja kárát.
A Szegedi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem négy kutatója arra a feladatra vállalkozott, hogy megpróbál a sok-sok tévhitünk közül száz olyannal szembesíteni bennünket, amely valamilyen módon köthető a kémia tudományához és kémiai ismereteink hiányosságaihoz. Jogos-e a mesterséges anyagoktól való félelmünk? Igaz-e, hogy a természetes anyagok csak jók és egészségesek lehetnek? Mi a veszélyesebb: az ismert mellékhatású gyógyszerek vagy az ismeretlen hatású „csodaszerek” szedése? Valóban a „bio”-é a jövő az élelmiszerek és az üzemanyagok terén? Ilyen és ehhez hasonló kérdések húzódnak meg a tudományos igényesség és az olvasmányosság határán egyensúlyozó írások mögött.
Hézagpótló ez a könyv. Nem elsősorban tudományos ismeretterjesztés. Annál több: az élet dolgaiban történő eligazodásunk, végül is életben maradásunk segítője, támogatója. Ezért ajánlom mindenkinek, azoknak is, akikben a „kémia” szó rossz emlékeket ébreszt, azoknak is, akik eddig sem tartották illő dolognak, hogy kémiai ismereteik hiányosságával kérkedjenek, és legfőképpen ajánlom a könyvet a tanároknak: tegyék óráikat színesebbé, tanítványaikat problémaérzékenyebbé a könyvben található írások feldolgozásával.
Tóth Zoltán
egyetemi docens
Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék
A kötet szerzői: Kovács Lajos, Csupor Dezső, Lente Gábor, Gunda Tamás
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
A könyvet az unokaöcsémnek vettem karácsonyra, aki általános iskolásként nagyon érdeklődik a kémia iránt. A csomagolás előtt gondoltam, hogy én is belenézek. A nézegetésből hétvégi olvasás lett, gyakorlatilag a felét elolvastam a könyvnek. Engem nemigen érdekelt a kémia a suliban, voltak ugyan érdekes dolgok, de néhány eset teljesen elvette a kedvemet tőle (oldatszámítás, kvantumszámok), így aztán a suli után már nem is foglalkoztam vele soha. Ahogy most olvasgattam a könyvet, nagyon megragadta a fantáziámat néhány fejezet, főleg az élelmiszerekről szóló részek. Egy csomó dolgot nem is gondoltam volna, hogy így van, pl. az adalékanyagok, teljes kiőrlésű gabonafélék, dioxinok, húsok, arzén az ivóvízben stb. Miért nem lehet ilyen érthetően beszélni dolgokról? Biztos vagyok benne, hogy akkor nem lenne ekkora gond a kémiatanárok számával.