Vér és csillagfény napjai

Csodálatos könyv! Még mindig hihetetlenül jó. Holott nem Prága a helyszín. Nem lapos, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet (mosogatás közben is Loramendire-re gondoltam…), váratlan helyzetmegoldások, nagyon jól van kitalálva a történet továbbra is, nem unalmas, ahogy egy trilógiánál a 2. kötet általában lenni szokott… Kaptunk egyaránt hideget és meleget. Borzalmat, fájdalmat, kínt és szenvedést, ahol a szerelemnek csak kicsi szerepe jut, de jut. :) Liraz lett az egyik új kedvenc karakterem, tetszett, hogy bizonyos szituációkat az ő szemszögéből is értelmezhettem, ámbár nekem az első kötetben egy erős női szereplőnek tűnt, itt van, hogy elveszíti a bátorságát (számomra ő olyan vezéregyéniség), és inkább egy védtelen kislánynak tűnt, mint harcosnak, aki fél a magánytól… A váltott szemszög néha nem igazán nyerte el a tetszésemet -- pedig általában szeretem ezt a módot, az események előbb bontakoztak ki, és később kaptam rá magyarázatot.