Bízz bennem Sara Blaedel interjú		Sara Blaedel
	Skandináviában évek óta dúl a vita irodalmi körökben, hogy vajon létezik-e a femikrimi, mint műfaj? Azt nevezzük-e femikriminek, amit nő írt és nő a főszereplője, vagy ennyi nem elég? Az elmúlt években számos krimi író nő tűnt fel Skandináviában, műveik rendkívül népszerűek az ottani olvasók körében. Magyarországon eddig a svéd Liza Marklund egy regénye jelent meg, most pedig a Nyitott Könyvműhely Kiadó jelenteti meg Sara Blaedel dán szerző bűnügyi regényét.

Nyitott Könyvműhely: A Bízz bennem thriller a nőkkel szembeni erőszakról és ezen belül az internetes társkeresés veszélyeiről szól. Voltak-e erről a területről személyes tapasztalatai a regény megírását megelőzően?

Sara Blaedel: Újságíróként több interjút készítettem olyan nőkkel, akik olyan férfiakkal randevúztak, akik másnak adták ki magukat, mint akik valójában voltak. Egy férfi például egy nő összes megtakarított pénzét kicsalta. Elhitette vele, hogy egy nagy házat épít Spanyolországban és szeretné meghívni a nőt gyerekeivel együtt nyaralni. Csak éppen be kellene fejezni a medencét. Ezért a nő több mint 100.000 koronát (3, 9 millió Ft – a szerk.) adott kölcsön, ám azóta sosem hallott többé felőle. Arra gondoltam: Hogy lehet valaki ennyire buta! De be kellett látnom, hogy arról van szó, hogy a neten keresztüli megismerkedésnél nagyon gyorsan olyan érzésünk támad, hogy nagyon jól ismerjük egymást. Biztonságban érezzük magunkat és bízunk abban, amit a másik mond. Lebontjuk falainkat és hagyjuk a józan észt eltűnni. Annyira szeretnénk, ha a kapcsolat sikeres lenne. Ez volt az egyik dolog, amely a Bízz bennem megírására inspirált. Ha az interneten keresünk szerelmet, akkor annyira vágyunk erre, hogy talán hajlamosak vagyunk nem észrevenni a veszély jeleit. Én magam nem randiztam a net segítségével, mivel házas vagyok. De több barátnőm is ezen a módon találta meg élete párját és az egész olyannyira általánossá vált, hogy nagyon sok jót tudnék mondani a netrandiról. Csak meg kell bizonyosodni arról, hogy a netes profil mögött valóban az a személy áll, aminek kiadja magát.

Ny. K.: A Bízz bennem a második – Magyarországon az első – kötete annak a sorozatnak, melynek főhősnője Louise Rick felügyelő. Számomra kissé bizonytalannak tűnik, miközben mégis erős és tettre kész. Egy típus vagy egy bizonyos személy lebegett a szemei előtt, amikor megalkotta a karaktert?

S. B.: Amikor megteremtettem Louise Ricket, kicsit nyersnek, a női csacsogásban járatlannak, inkább férfiasnak, mint nőiesnek képzeltem el. Beszéltem néhány nővel, akik a koppenhágai rendőrség gyilkossági csoportjában dolgoztak és ők épp ilyenek voltak és ez nagyon jól illett a főszereplőmről alkotott elképzelésemhez. De amikor leültem megírni az első könyvet, hirtelen mégis másmilyen lett. Érzékenyebb lett annál, amire számítottam, sőt megérintették azok az ügyek, amelyekbe belekeveredett. Megnyomhattam volna a törlés gombot, és nyersebbé változtathattam volna. De hirtelen arra jöttem rá, hogy annyira önmaga lett, hogy nem lehetett csak úgy átalakítani. Amikor legközelebb a gyilkossági csoportnál jártam, beszélgettem erről egy női felügyelővel. Ő győzött meg arról, hogy Louise Rick így az igazi, mert azt mondta: Ha nem lenne együtt érző és empatikus, ha nem mutatta volna ki az érzelmeit sohasem vált volna jó nyomozóvá! Ezeket a tulajdonságokat ne vegyem el tőle. Ezért hasonlít sokkal inkább hozzánk, többiekhez, ahelyett hogy teljesen érzelemmentesen viselkedne.

Ny. K.: Egy dán kritikusa azt írta, hogy hősnői olyan nők, akik szeretnek nők lenni, mindennek az előnyeivel éppúgy, mint hátrányaival. A nőiség azért fontos a regényeiben, mert ön is nő vagy, mert erről akar írni?

S. B.: Mivel nő vagyok, és női főhőst választottam elkerülhetetlen, hogy női univerzumban mozogjanak a regényeim. De nagyon figyelek arra, hogy a női életérzés bemutatása ne rabolja el a figyelmet a krimitémától. Azért választottam a krimiírást a női regények helyett, mert a krimi és a rendőrség munkája érdekelt, és hajszálvékony egyensúlyt kell tartani, amikor ennek a súlyát a főhős magánéletével összevetjük. A hétköznapok nem foglalhatnak el túl nagy teret, de jelen kell lenniük, különben a szereplők könnyen érdektelenné válnak. Ha nem érzed azt, hogy ismered őket, akkor hirtelen teljesen közömbössé válnak, és nehéz lesz felkelteni az érdeklődést azok iránt az ügyek iránt, amelyek érik őket. De nem csak a női krimiszerzők írnak a hőseik magánéletéről. Ez egy olyan fejlődés, amely részévé vált a modern skandináv krimi műfajának.

Ny. K.: A hétköznapok nagyon fontosak a regényeiben, de ez azt is jelenti, hogy rengeteg apró részlet nem ugyanúgy működik fordításban, mint a dán eredetiben. Főleg, ha olyan jelentősek a kulturális különbségek, mint Dánia és Magyarország között. Hogyan ajánlaná regényét a magyar olvasóknak?

S. B.:Regényeim olyan témákkal foglalkoznak, amelyek mindenki számára aktuálisak, függetlenül attól Dániában vagy Magyarországon élünk-e. Engem azok a dolgok érdekelnek, amik körülöttünk történnek, és gyakran ez adja az inspirációt is a könyveimhez. Igyekszem az olvasóimat olyan témákba bevonni, amelyről mindnyájunknak van ismerete. A világon mindenütt találkoznak egymással az emberek, például az interneten, éppen ezért lehet kapcsolódni a könyv szereplőihez.

Ny. K.: Regényeit az úgynevezett femikrimi műfaj alá szokták besorolni. Egyetért azzal, hogy létezik ilyen műfaj?

S. B.: Nem, nem értek ezzel egyet. De mivel nő vagyok, egy nőről írok, ezért a keret egy női univerzum lesz. De ez csupán apró szelete annak, amiről a könyveim szólnak. Rengeteg időt töltök kutatással a rendőrségnél, az igazságügyi orvosszakértőknél éppúgy, mint a helyszínelőknél. Nagyon alapos vagyok, ügyelek arra, hogy a rendőrségi-technikai részletek rendben legyenek. Ezen alapul a hitelességem, és ilyen módon elvben akár férfi is lehetne a főszereplőm. De nem az, mert közelebb tudok kerülni a főhősömhöz, ha ugyanolyan neműek vagyunk. Így felismerek érzéseket és reakciókat, és ezt erősségnek tekintem, nem gyengeségnek. Azért írok bűnügyi regényeket, mert mindig is odavoltam a krimikért, gyermekkorom óta olvasom őket. Volt egy saját kiadóm, amely krimiket adott ki. Ez az a műfaj, ami érdekel, és sok olyan férfi olvasóm van, aki a regények mögött meglevő kutatás és munka miatt olvassa a könyveimet. De szerencsére nagyon sok női olvasóm is akad, akik azonosulni tudnak Louise Rick-kel, és ez egy olyan többlet, aminek nagyon örülök, és nagyszerű bóknak tartom, amikor egy női olvasó azt mondja nekem: Eddig sosem olvastam krimiket, de a tiéd teljesen magával ragadott. Ez egy nagyon remek érzés. De a femikrimi megnevezés beskatulyáz, és ezt nem fogadom el. Szeretném, ha a könyveimet éppúgy, mint férfikollégáimét a jelző nélküli krimi műfajába sorolnák.

Ny. K.: Feministának tekinti magát?

S. B.: Nem, nem mondanám. De amikor írok természetesnek veszem, hogy a nők ugyanannyit érnek, mint a férfiak. De a férfiak és a nők nem egyformák, és véleményem szerint nem is kell annak lenniük. A tiszteletnek mindkét nemmel szemben egyformának kell lennie.

Ny. K.: Kik a kedvenc írói?

S. B.: Igazán sok krimit olvasok, nagyon szeretem a svéd Åsa Larsson-t és a norvég Jo Nesbø-t. De rengeteg örömem telik az olvasásban, és szerencsére mindig új szerzőket fedezek fel. Imádok olvasni és nem csupán krimiket, hanem sok minden egyebet is.

Az interjút készítette Galambos Attila.

• Sara Blaedel: Bízz bennem