Szavakból élekInterjú Bácskai JúliávalBácskai Júlia, neves pszichológus, 2005-ben originális műfajt teremtett Pszichoszínháza megalapításával. Az ötlet a pszichoterápiás gyakorlatból indult, és az ott használt módszereket, hasonlatokat, képeket alkalmazza az előadások szerkesztése, rendezése, vezetése során. Ebben az évadban a Merlin Színházban és az Aranytíz Teátrumban mutatja be a hétköznapi élethelyzeteket profi színészek improvizálásával, zenével. Írásaiban a párkapcsolatok pszichológiájával foglalkozik. A másik arcod címmel megjelent új könyve kapcsán beszélgettünk a szerzővel. |
|
Bookline: Amikor Bácskai Júlia neve felbukkan valahol, nem kerülhető meg a szabadszóműves kifejezés. A másik arcod című könyv kapcsán az író és a pszichológus szerepében is megjelenik.
Bácskai Júlia: Pont ezért találtam ki ezt a kifejezést. Az összes tevékenységemnél nagyon fontos az, hogy szavakkal dolgozom. Közvetítek az emberek között, aminek révén ők jobb kapcsolatban lesznek, vagy terápiában a páciens lesz jobb viszonyban magával. Írok, tanítok, a Pszichoszínházat rendezem. Bármit is teszek, a szavakból élek, próbálom ezt egy olyan szinten tenni, hogy a szabadszóműves kifejezést fedje. A szabadságom az, hogy mindezekkel szabadon tudjak bánni, senki ne korlátozza azt, hogy kinek mit mondhatok.
B: A Pszichoszínház előadásaiból merített ihletet a könyv karaktereinek megformálásához?
B. J.: Nem, bár valóban írtam a könyvben, hogy a Pszichoszínház segített. Inkább azon lendített sokat a színházi tapasztalat, hogy az összes előadásnak minden konfliktusát én írom. A másik arcod írása közben már könnyebben találtam ki a karaktereket.
B: Színházi előadásain azt láttam, hogy a közönség nevet, önmagára ismer és kikacagja magát. A könyv olvasása közben nem ragadott magával a nevetés.
B. J.: Amiatt, mert a színház egy másik, egy élőbb közeg. Mindig komoly dolgokat, történeteket, nehéz konfliktusokat viszünk színpadra. A színészek hozzák a helyzeteket, improvizálnak és emellett egy élő kapcsolatuk is van a közönséggel. Így anélkül, hogy bohóckodni akarnánk az előadás mégiscsak komikus lesz. A nézők és a színészek szeretnek magukon, sőt egymáson is nevetni, de ettől az eredmény még lehet egy mély dolog. Akár hatékonyabb is lehet az emberek pszichológiai kultúrájának fejlesztésében annál, mintha kiállnék egy katedrára okosakat előadni latinul.
B: A könyv olvasása működhet terápiaként?
B. J.: Minden hasonló jellegű könyvre azt tudom mondani, hogy ez az egyén intelligenciájától, az adott pillanatban meglévő pszichológiai kulturáltsági szintjétől függ. Egy csomó művészeti alkotás, legyen az könyv, vagy film, vagy színház, emberek tömegén átmegy, mintha meg se történt volna. Más emberekre viszont hatást gyakorol ugyanaz. Sok olyan visszajelzést kapok előadások után, hogy valakinek megváltozott az élete, másképp néz magára, a férjére, a férfiakra, vagy az anyjára. Maguk a színészek is gyakran azt nyilatkozzák, hogy az, hogy el kell képzelniük a szituációt, és el kell mélyülniük benne, az egy önismereti kurzus is nekik egyben.
B: Manapság, még mindig jellemző az ujjal mutogatás, hogy megbélyegzik azokat, akik nyíltan vállalják, hogy pszichológushoz járnak.
B. J.: Remélem, hogy egyre kevésbé. Harminc éve küzdök a jelenség ellen, ebben az ügyben tiszta a lelkiismeretem. Amíg nem találtam ki, a „szabadszóműves” szókapcsolatot, addig is úgy neveztem magam, hogy az egészségesek pszichológusa. Ezzel azt akartam elmondani, hogy bármilyen egészséges és normális embernek lehet az életében olyan pillanat, amiről jó lenne valakivel beszélnie. Nem kell ahhoz lököttnek, ütődöttnek, bekattantnak, dilisnek, vagy elmehunytnak lenni, hogy az ember pszichológushoz forduljon. Ezért próbálok mindent megtenni. Az összes könyvem is ezért olyan mintha beszélgetnénk, bárki számára olvashatóak és könnyen emészthetőek ezek az írások. A másik arcodtól is azt remélem, hogy legalább elképzelhető lesz, hogy mi zajlik egy ilyen pszichoterápiában.
B.: A könyv fiktív szereplőnője -akivel a képzeletbeli terápiát folytatja - sem tűnik betegnek, csak elakadt élete egy pontján.
B. J.: - Bárki lehet ilyen helyzetben, ezért is találtam ki az esetet így.
B: A könyv címe A másik arcod is erre utal, hogy az emberek a hétköznapi helyzetekben nem mernek szembenézni önmagukkal, csak a pszichológusnál kerül az igazi arcuk elő?
B. J.: Igen, illetve azt akartam még ezzel a címmel közölni, hogy a pszichológus lát egy másik arcot, abban az emberben, aki magát csak úgy a hétköznapi tükörben nem úgy látja. Ez egy összegyűrt, szétcsúszott, gyötört arc, amilyennek ő érzi magát. Pszichológusként meglátjuk a hozzánk forduló másik énjét. A lehetőséget, hogy lehet belőle még egy harmonikusabb, egy nyitottabb, boldogabb, kevésbé gátlásos ember. Ennek a könyvnek a végén ez a nő el is jut idáig. Írás közben elképzeltem, hogy mi a vége és onnan fejtettem vissza tovább a történetet.
B: A történetbe beillesztett két tesztet is. Ha olvasóként valaki kitölti ezeket, a kapott eredmény mérvadó?
B. J.: Igen, van a könyvben egy kommunikációs és egy önbizalom teszt. Egyben ez egy szolgáltatás, úgymond ajándék az olvasónak. Magam is használom ezeket a teszteket a munkám során. Az általam készített tesztek nem úgy működnek, hogy ha 100 pontból valaki csak 63-at ér el, akkor dobja le magát az Eiffel-toronyból. A tesztek gondolkodásra valóak. A kommunikációs teszt 120 kérdésből áll. Amikor valakivel dolgozom, akkor lehet, hogy 4-5 hétig beszéljük át az ebben adott válaszokat. Felmerülhetnek kérdések: pl. miért pont a szüleidtől félsz, hogy is van ez a férfiakkal vagy a nőkkel, hogy beszél a tested, és miért nem vállalod, amit mondani akarsz. Aki el akar ebben mélyülni, rongyosra olvashatja a tesztet, tovább is adhatja a családtagoknak kitöltésre.
B.: A főszereplőnek több neve is van a könyvben. Amikor öntudatra ébred, megváltoztatja a nevét. A körülötte lévő család ugyanaz marad, hogyan reagálhatnak a hozzátartozók ilyen esetben?
B. J.: Ismertem több olyan embert, aki így döntött, a családomban és a tanítványaim között is előfordult ilyen eset. Akadt olyan ismerősöm, aki annyira gyűlölte az apját, hogy az eredetileg a névsor elején lévő nevét, amint nagykorú lett, egy olyanra változtatta, hogy a névsor legvégére kerüljön. Tapasztaltam azt is, hogy valaki a keresztnevét is megváltoztatta, ahogyan a könyvben Gabiból Szilvia lett. Ha nem érzi valaki jól magát a saját nevével, a saját bőrében, akkor miért is ne. Végre megtehetjük, ez egy szabad ország, ami nem volt mindig így. Lehet, hogy mint művészeti üzenet, sűrítmény ezt mások túl direktnek, vagy giccsesnek értékelik. Terapeutaként nem én adom az ötletet, hogy másik nevet válasszon a páciens. Van olyan, aki úgy mutatkozik be, hogy a nevének egyik részét sem szereti, és a folyamat után a páciens jut arra az elhatározásra, hogy más ember vagyok, nekem más nevem kell, hogy legyen. Persze nem csak azért, mert azt gondolja, hogy a férjével együtt eldobja a nevét is.
B: A könyvben a fiktív férjjel is folytat egy beszélgetést, akiről korábban a nő szemszögéből csupa negatívumot tudtunk meg.
B. J.: Azért A másik szemszög a fejezet címe, hogy a férj a saját szemszögéből is elmondhassa a közös történetüket.
B.: A könyv végén felmerül, hogy a főhősnő esetleg, majd az élete egy másik szakaszában újra a pszichológusához fordul. Tervezi, hogy folytatja a könyvet?
B. J.: Nem, ez nem jutott eszembe. Az utolsó mondata, az utolsó felütése Szilviának egy kérdés: Az én koromban lehet még gyereke az embernek?. Ha nem is a könyvben de a fantáziámban folytathatjuk. Olyan problémája biztos lesz a jövőben, ami megér pár foglalkozást a pszichológusnál, pl. egy új gyerek születése, vagy az ő már kamaszodó lánya, hogyan kezeli a testvérkét, meg az új apukát, vagy azt hogyan viselik, hogy anyu hirtelenjében átváltott egy önmegvalósító életformára. Azt nem akarom sugallni, hogy életünk végéig kellene pszichológushoz járnunk. Amikor Woody Allen azt mondja, hogy 16 éve jár pszichoterápiára, akkor nevetünk, de azt gondolom, hogy isten ments az ilyen helyzettől, mert ez azt jelenti, hogy a pszichológus függővé tette a páciensét, amiben ő is hibás.
B: - Egyedi módon színészek improvizációja, felolvasószínház kíséri a könyv bemutatóit.
B. J.: Nem szokott ilyen lenni, de a kilenc éves Pszichoszínházas múlt miatt is alakult így. A mai hivatalos könyvbemutató után, november 5-én a Merlin Színházban Börcsök Enikő és Rudolf Péter lesznek a főszereplők. Rudolf Péter egymaga az összes szereplőt eljátssza, aki a nő életében megfordult. A Pszichoszínház 172. előadása lesz, és a könyvből lesznek jelenetek. Már eredetileg is dramatikusan írtam, hogy könnyen tudjuk színpadon is feldolgozni a könyvet. November 10-én pedig az Aranytíz Teátrumban Létay Dóra és Kálloy Molnár Péter szereplésével lesz előadás.
Az interjút készítette: Nagy Annamária