Lánysorsok, asszonysorsok a magyar történelem egyik legviharosabb századában. Az Úrasszonyok-trilógia esendő hősnői árulások, intrikák, összeesküvések és kényszerházasságok hálójában élnek, szeretnek, harcolnak. Dinasztiák süllyednek el és születnek, országok sorsa fordul szoknyák suhogásán a szinte filmszerűen részletes, tizenhetedik századi díszletek között.
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
1608. november, Kolozsvár. A város Báthory Anna esküvőjére készülődik. A fejedelem tizennégy éves húgát családjának és kötelességeinek tiszteletére nevelték. Engedelmes araként vagy lázadó özvegyként teljesíti be sorsát? Hogyan boldogul a három részre szakadt ország politikai játszmái közepette egy fiatal lány a hatalommal bíró férfiak vágyaival, érdekeivel és kapzsiságával?
Szerelmes fiatalasszony vagy „ördög, gyilkos kurva”, ahogy az új fejedelem nevezi? A tizenhetedik század eleji Erdély és Magyarország a politikai intrikák, az állandó háborúskodás világa, ahol hitviták, árulások és érdekházasságok döntik el országrészek sorsát. A végvárakban, az ostromlott falak mögött csodás jelenésekről, családi átkokról, mérgezésekről és testvérszerelemről suttognak.
Ugron Zsolna első történelmi regényében a magyar történelem egyik leghírhedtebb, legtitokzatosabb nőalakját, a bűbájos boszorkányt, Báthory Annát kelti életre. A körülrajongott és gyűlölt Báthoryak világát, amelyben árulások, parancsszóra elhált szerelmek és politikai gyilkosságok közepette egy asszony boldog akart lenni.
Ugron Zsolna: A nádor asszonyai
Báthory Anna története folytatódik…
Az erdélyi fejedelem szenvedélyes, lázadó húga most vagyonától és birtokaitól megfosztva vándorol a világban. Hol a lengyel király, hol a nádorrá lett Esterházy Miklós számára hozza a híreket a török portáról vagy a császári udvarból. De nem Báthory Anna az egyetlen asszony, akinek bűvköréből a nádor nem tud szabadulni. Az ország újraegyesítéséért fáradozó férfi kínzó aggodalommal gondoskodik gyermekei anyjáról, a gyenge idegzetű Nyáry Krisztináról, miközben anyósának, a komoly alkukat kikényszerítő Várday Katának is igyekszik megfelelni. Hogy hatalmát megőrizze és családját is megóvja a változékony történelmi időkben, Esterházy újra és újra Báthory Annához fordul segítségért.
De lehetséges-e önzetlenül támogatni azt a férfit, aki valaha elutasította Anna szerelmét? Meddig képes egy asszony megbocsátani? Hogyan lesz a nagyhatalmú Báthoryak csillagából királyi udvarok kémnője? Hol találhatja meg boldogságát egy magányos, száműzött nő? Gyógyít vagy mérgez a Báthory-gyűrű? Ugron Zsolna korhű regényében, az Úrasszonyok-trilógia második kötetében meglepő fordulatokkal teli történetben meséli tovább hősnői és hősei sorsának beteljesedését.
Ugron Zsolna
Ugron Zsolna (Kolozsvár, 1978)
író, újságíró, kommunikációs tanácsadó.
Jogásznak készült, papírja van róla. Írt három regényt, renovált évszázados épületeket, arculatot épített fakanálfesztiválnak és főúri birtoknak. Tudósított híradókat, szerkesztett showműsort, alapított jótékonysági bált, szervezett vaddisznóvadászatot. Gyerekeket nevel.
Első könyve, az Úrilányok Erdélyben a 2011-es év egyik sikerkönyve lett. 2011 végén jelent meg második regénye, a Meskó Zsolttal közösen írt Szerelemféltők. A Kastély a Kárpátokban című, Erdélyben forgatott gasztronómiai műsor házigazdája.
Harmadik könyve, történelmi regénysorozatának első kötete, az Erdélyi Menyegző 2013 októberében jelenik meg.
Történelmi háttér
A hírhedt Báthoryak tündöklésének utolsó éveiben, a tizenhetedik század legelején kezdődik az Úrasszonyok-trilógia. Az Erdélyi menyegző tündöklő, még szinte gyerek testvérpárja a nagy dinasztia utolsó sarjai közül való. Nagyapjuk a nagy Báthory István, erdélyi fejdelem és lengyel király testvére volt, örökbefogadó gyámapjuk Magyarország országbírája. Nagynénjük a három részre szakadt ország legnagyobb birtokosa, gazdagabb a királynál. Báthory Gábor tizennyolc évesen lett Erdély fejedelme, 1608-ban.
„Erdély ki volt rabolva, fel volt égetve. Budán a török ült, a magyar korona a Habsburg császár fején volt, Erdélyben a szultán diktált.
A sztambuli fényes portán rosszallóan fogadták, mikor keresztény császárok a jó adófizető Erdélyt maguknak követelték és az oszmán birodalom nyugati széle felé nyújtózkodtak. Ha a német haddal jött, a tatár is sereggel. A császáriak prédáltak és zsákmányoltak, a szultán hadai még foglyokat is raboltak, csordákban hajtották az embereket az oszmán birodalom feneketlen gyomrába. A havasalföldi vajda is be-betört Erdélybe – hol a fejedelmet, hol annak ellenségeit szolgálta. A hajdúk: a felfegyverzett marhahajcsárok több tízezres regimentje annak a zsoldjába szegődött, akitől többet remélt. Az ország üres volt, az emberek éhesek és elgyötörtek.
Bocskai István megkötötte ugyan a békét, de hogy aki utána jön, meg tudja-e tartani, esetleg odaadja-e majd az osztrák császárnak vagy a szultánnak? Avagy teszik-e Erdély fejedelmének fejére végül a magyar koronát? – mindez még ott billegett kardhegyen.
Az öreg Rákóczi, akit Bocskai székébe ültettek a nagyurak, nem is nagyon akart bajlódni ilyesféle dolgokkal, főleg, mivel egy suhanc akkoriban erősen követelte magának a fejedelmi címet és a trónt. Egy évig, ha uralkodott Rákóczi Zsigmond, azután elegendő aranyért és két jó várért cserébe visszavonult magyarországi birtokaira méhészkedni.
A szép vitézt, aki kardcsörtetve, forintokat szórva a fejedelmi botot magának akarta, uralkodónak nevelték. Báthory Gábor nevének és nemzetségének hírénél csak a vagyona volt fényesebb. Épphogy tizennyolc éves volt akkor. Erdély fejedelmi trónján a Báthoryak jöttek-mentek, otthon voltak, még ha a rendek gyűlése olykor az orrukra is csapta az ajtót.
Báthory Gábort a hajdúk kiáltották ki fejedelemnek – és mit volt, mit tenni, az erdélyi országgyűlés rábólintott.
1608 márciusában a szép dalia fejedelemként vonult be kincses Kolozsvárba.”
(Részlet az Erdélyi menyegzőből)
A fiatal fejdelem húgának, Báthory Annának sorsa szorosan összefonódik Magyarország és Erdély politikai játszmáival. Bethlen Gábor uralkodása, Esterházy Miklós nádorsága, a nikolsburgi béke, a harmincéves háború mind-mind sorsfordító jelentőségűek az Erdélyi menyegző és A nádor asszonyai szereplőinek életében. Konstantinápolytól Varsóig, birodalmakon és hol dicsőségre emelő, hol nyomorúságba döntő szerencsén át bontakozik ki a szemünk előtt Erdély aranykora, a Wesselényi-féle összeesküvés, az Esterházyak vagy éppen a Rákóczyak felemelkedése egy egészen sajátos szemszögből.
Interjú Ugron Zsolnával
A történelem csak a politikacsináló férfi portréját örökítette meg, az irodalom viszont az emblematikus nőkét is megrajzolhatja. Az Erdélyi menyegző Báthory Annája mellett más nagyon erős, karakteres nők is jelen vannak a regényben. Sőt, szinte csak róluk szól. Az erdélyi fejedelem húgának sorsa tovább bonyolódik és beteljesül A nádor asszonyaiban. A folytatásról Ugron Zsolnát kérdeztük.
Miért ennyire hangsúlyosak a nőalakok? Aki nagyon szimpatikus vagy felkavaró, azt regénybe írod?
Már az Erdélyi menyegzőben is leginkább ezekről az erős asszonyokról szerettem írni. Azt gondolom, ők az én igazi hőseim. Vannak köztük olyanok, akikről történelmi tények bizonyítják, hogy milyen jelentős és fontos befolyással lehettek szűkebb és tágabb környezetük sorsának alakulására. Például Czobor Erzsébet, aki két megyében is viselte a főispáni tisztséget. Ez akkoriban az egyik legfontosabb közigazgatási és igazságszolgáltatási pozíció. Vagy Várday Katalin, aki korának egyik legjelentősebb mecénása volt, nyomdát alapított, és számtalan, később a század fontos gondolkodójává, tudósává váló fiatalembert taníttatott külföldön. Báthory Anna sorsa pedig annyira tele van hullámvölgyekkel – legalábbis az alapján a kevés tény alapján, amit tudunk róla, hogy nem folytathattam másként. Egyre inkább ideális hősnőnek bizonyult, sokfelé, sok mindent át tudtam utaztatni, és közben ő maga is egyre alakult.
A kor hadvezérei, politikusai között, vagyis a férfiak között is voltak érdekes sorsú egyéniségek.
Igen, sőt. De azt gondolom, hogy ha nőkről írok, akkor a történelemre vagy egy fajta történelemre is kicsit más szemszögből lehet ránézni. De nekem ebben a regényben, azt hiszem, inkább csak nagyon izgalmas díszlet a kor, amivel színezem a mondanivalóm. Ez a könyv az én olvasatomban egy asszony sorsáról szól, a női kapcsolatok és a női-férfi kapcsolatok koroktól független kérdéseiről, dinamikájáról. Persze a tizenhetedik század erkölcsi, szokásjogi, társadalmi, politikai keretei között.
De mi érdekel a sorsukban? A kiszolgáltatottság?
A kettősség leginkább. És az, hogy egy ilyen merev rendszerben, ami felületesen nézve és a szabályrendszert tekintve nagyon hangsúlyosan férfivilág, mégis vannak olyan nők, akik érvényt szereznek a saját akaratuknak, a saját vagy szeretteik boldogsága érdekében, vagy éppen a közösség, az ország javát szolgálva. Ez ma talán már patetikusnak hat, de, azt hiszem, abban a korban, amikor a háborúskodás életforma volt, az emberélet alakulása pedig sokkal kiszámíthatatlanabb, egyáltalán nem volt az. Szeretem azt is, hogy ebben a világban, ami egyrészt sokkal kegyetlenebb és praktikusabb, általánosabb a nem individualista szemlélet.
Miért éppen ezt a kort választottad témául?
A kor, a három részre szakadt Magyarország politikailag elképesztően izgalmas tér és időszak, a kéthavonta átrendeződő hatalmi rendszerek a hétköznapi életre is rányomták a bélyegüket. Például az Esterházyak akkor emelkednek fel köznemesi rangból az ország egyik legbefolyásosabb családjává. És ehhez, ha sarkítok, elég volt egy tehetséges, kétszer jól nősülő, gazdag özvegyet feleségül vevő és gyerekei házasságát is a család felemelkedésének alárendelő reálpolitikus. Esterházy Miklós. Innen, a huszonegyedik századból nézve sokszor könyörtelen, kegyetlen alkuk születnek a nemzetség javát nézve. És a sok intrika, illetve a kor − innen, a huszonegyedik századból nagyon nehezen érzékelhető − tempója mellett azért olyan minőségek is akadtak, amelyeket nem tudtam a magam számára teljesen valóságossá tenni. Miközben az élet minden területére erősen hatott a vallásosság, a hit és az egyházhoz való nagyon szoros kötődés és elkötelezettség, még a legmagasabb rangú, iskolázott úriasszonyok is kígyóbőrrel és porított sárkányfoggal a táskájukban rohangáltak, hogy megvédjék magukat a rontástól. Ráadásul semmiféle személyes tér nem létezett, még imádkozás közben sem lehetett egyedül az ember. Az ilyen világ- és életlátást nyilván csak megpróbáltam elképzelni…
De mi érdekel ebben a sorsban? A kiszolgáltatottság?
Az, hogyan éli meg lelkileg ezt a folyamatot. Anna személyiségének fejlődése. És a kor. Politikailag is érdekes, de a különböző női sorsok szempontjából is, hogy hogyan birkóznak meg asszonyok ezzel a helyzettel: miközben hatalmas uradalmakat irányítanak, várat védenek sokszor, a személyes sorsukról csak ritkán dönthetnek ők maguk.
Ez nem egy reális menekülés a valóságból?
Talán igen… Amikor írok, maga a munka, a tizenhetedik század feltérképezésének folyamata is úgy működik, mint valami drog. Philippa Gregory mondja, hogy a történész is fikciót ír, csak nem olyan szabadon, mint az író. És ha belegondolsz, ez tényleg így van, hiszen arról, hogy pontosan hogyan éltek, miként gondolkodtak és miért úgy döntöttek, semmit sem tudunk. Csak a történész azt mondja: ezt tudjuk, a többit nem. Én meg kitalálhatom a többit.
A történet folytatódik...
Ugron Zsolna: A szoknyás fejedelem
Egy összeesküvés, ami romba dönti az országot. Egy, asszony aki irányítja. Egy másik, aki eladja a fejedelmi süveget. Egy lány, akinek kezéért hercegek versengenek. Egy másik, aki visszaszerzi a család dicsőségét. Négy sors, négy nő. Mindent megtesznek azért, akiben hisznek. De milyen árat fizetnek érte? Az Úrasszonyok-trilógia harmadik, befejező kötetében Ugron Zsolna új hősnőkről ír, Báthory Anna nem kevésbé fordulatos sorsú, esendő és elszánt, országokat felforgató utódairól.