Keskeny út északra

Richard Flanagan Man Booker-díjas regénye, a tizenkét évig készülő Keskeny út északra csak látszólag háborús történet, valójában a bűntudat és – bármilyen meglepő – a szerelem regénye. Cselekményét Flanagan édesapjának élettörténete ihlette, aki a második világháború idején a japánok hadifoglyaként építette az akkori Sziámot és Burmát összekötő halálvasutat. Az éhezés, a kolera, a kegyetlenkedések, a megfeszített munka miatt hadifoglyok ezrei lelték halálukat a dzsungelben. A háború után legtöbbjük képtelen volt beszélni a történtekről. „Amikor leszereltek, a katonaorvosok azt mondták nekik meg a családtagjaiknak, ne beszéljenek róla, a beszéd csak árt. Különben sem hetvenkedhettek hőstettekkel. (…) A sárgákat szolgálták” – olvasható a regényben. Ám Flanagan apja, aki éppen azon a napon halt meg, amikor fia befejezte a könyvet, sosem titkolta, mi történt vele a második világháború alatt, és minden kérdésre válaszolt. A Keskeny út északra az áldozatok mellett az elkövetők nézőpontját is magáévá teszi, ítélkezni viszont nem akar. Míg a halálvasút építése Flanagan szerint a japán történelem egyik mélypontja volt, a japán irodalom és költészet máig személyes kedvence. A regény címe is egy tizenhetedik századi japán klasszikusra utal, a szöveget pedig áthatja a japán költészet iránti tisztelet. A háborús borzalmak ellenére regénye szentimentális és vállaltan szerelmi történet is egyben, de a szerelem nem egyenlő a boldog beteljesedéssel és a hollywoodi filmek hazug romantikájával. Egy befejezetlen, soha össze nem érő kör marad, akár a tizennyolcadik századi haikuköltő, Siszui halálverse. 2014 Man Booker-díjasát tasmániai otthonában értük utol telefonon: a szerelmi történetek szabályairól, édesapja haláláról és egy szerencsés kimenetelű fogadásról is mesélt nekünk.