Az 1920 és 1950 közti évtizedek egyik legjelentősebb erdélyi/romániai magyar képzőművésze Szolnay Sándor (1893-1950). Az első világháború széttagolta tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, amit több év elmélyült nagybányai stúdiummal (mestere: Thorma János) egészített ki. Szervező motorja volt a Barabás Miklós Céhnek (1929-től), festőiskolát tartott fönn Szervátiusz Jenővel, tanított a Magyar Művészeti Intézet közvetlen előzményének számító Józsa Béla Atheneum Képzőművészeti Szabadiskolájában, a kolozsvári Műcsarnok gondnokaként számos kiállítást szervezett (1943-tól). Saját sorsán, művészete elismertetésén, családja küzdelmes fönntartásán keresztül (több erdélyi városban éltek) mélyen ismerte kora társadalmi és művészeti valóságát, a legszínvonalasabb életművek közönségre, műgyűjtőkre, mecénásokra találásának nehézségeit. A legjobb kortársaival, magyar, román és szász művészekkel együtt szervezett kiállításokat, tanított és próbált föllépni a művészek érdekvédelmében. Festőként a nagybányai képépítési hagyományok földolgozása után az 1930-as években jutott el saját stílusához, melyet az oldottabb fogalmazás, a világos színek használata s egyfajta, az impresszionista fölfogásból származtatható szenzualitás, levegős festőiség jellemez. Ecsetje magas színtű művészi megrögzítője lett élet-változásait s környezetét mutató önarcképeinek, kortársai példa-arcának (Gaál Gábortól Tamási Áronig), csendéletek lenyűgöző sorának és nagyon gazdag változatosságban az erdélyi táj és városok jellemző arcának (nagybányai képektől segesvári, nagyenyedi, kolozsvári városképektől a kolozsvári Sétatér év- és napszakváltozásokat is rögzítő kép-vallomásaiig terjedően). E kötet zömében eddig nem közölt, a hagyatékában föllelhető dokumentumokat és forrásokat közöl időrendben. Szolnay levelezéséből itt közöltek a hétköznapi életküzdelmekbe és a művészetszervezés, a tanítás gondjaiba egyaránt bepillantást engednek. Mindezekhez társuló nyilatkozatai, interjúi már a kor erdélyi/romániai képzőművészete alapkérdéseire, gondjaira és problémáira egyaránt ráirányítják a figyelmet. Szolnaynak a kötetbe fölvett írásaiból kiemelkedő jelentőségű a művészettörténeti forrásértékű Nagybányai napló, amely a személyes átélés hitelével idézi elénk az 1920-as évek meghatározó nagybányai alkotóit. Szolnay életútját, a legfontosabb kiállításokat, tárlatai plakátjait, az újjáalakított Barabás Miklós Céh 1942-es tagságát (34 alkotó) fekete-fehér fotókon mutatja be a kötet (1 nyomdai ív). Rajzai, festményei közül elsősorban a hagyatékában megmaradtakat és az eddig nem publikáltakat közöljük (2 nyomdai ív színes, a hagyatékban maradt művek fotóit Vass Dániel készíti). Szöveg és kép együtt, egymást erősítve, eddig rejtett összefüggéseket föltárva világítja meg Szolnay Sándor meghatározó festői és művészetszervezői életművét.
Sigmund Freud és Ferenczi Sándor levelezése második kötetének első része az 1914 júliusától 1916 végéig tartó időszak levéltermését tartalmazza. Ez az az időszak, amikor a történelem drasztikusan b...
Akciós ár:
3 525 Ft
Korábbi ár: 3 290 Ft
Eredeti ár: 4 700 Ft
Akciós ár:
3 150 Ft
Korábbi ár: 2 940 Ft
Eredeti ár: 4 200 Ft
Akciós ár:
2 100 Ft
Korábbi ár: 1 960 Ft
Eredeti ár: 2 800 Ft
0
az 5-ből
0 értékelés alapján