Az utolsó emberig + Betty Zane (2 mű)

Összefoglaló

Ismertető: Eredeti cím: To the Last Man - Eredeti megjelenés éve: 1921 - Megjelenése 1930-36 között - Később A végső leszámolás címmel is megjelent. - Részlet a könyvből:

Hosszú, hosszú fárasztó lovaglás után felfelé, a száraz, mezítelen sziklák között tanyát vert Jean Isbel, a cédruserdő szélén, a sziklás kis cannonban, ahol a friss-zöld fűz és gyapotbozót vizet és dus füvet igért.
Fáradtak voltak az állatai, különösen a teherhordó öszvér, amely nehéz csomagokat cipelt. Most lassan, megelégedetten hevertek le és meghengergőztek a porban. De maga Jean is elégedett volt. Nem volt hozzászokva a kopár vidékek forró, poros, tikkasztó hőségéhez. Végighevert hosszú lábaival a fényesvizű, kis ér mellett, amely piros köveken csörgedezett végig és nagyot ivott belőle. A viz hideg volt, de érzett rajta valami különös savanyu iz, valami fanyarság, amit nem szeretett. Mióta elindult Oregonból, nem akadt tiszta, édes, igazi jó ivóvízre s ez éppen annyira hiányzott neki, mint az árnyékos, hatalmas erdők. A vad, végtelen arizonai síkságot valósággal meggyűlölte már. Mire ugy-ahogyan elkészült a táborütéssel, leszállt az alkonyat s a koyotok üvölteni kezdtek. Jean csöndesen hallgatta ezt a farkas-orditást, a szél halk nyögését a cédrusok fölött. Ismerős volt neki a magános vidékek esti zenéje. A cédruságak vidáman égtek s valami különös, kellemes illatú füstöt árasztottak.