A kötet tartalmazza a Fúzió és Gáspár Kornél teljes karriertörténetét a kezdetektõl az életmű beteljesedéséig, leveleket, visszaemlékezéseket, fotókat és egyéb kordokumentumokat.
„Emlékszel, Feri, a 80-as évek vége felé járhatott, amikor elõször vittél le
a romos, macskahúgyszagú Rottenbiller utcai ház göcsörtös kis csigalépcsõjén, Gáspár szerény alagsori stúdiólakásába. Köszönöm, hogy szelíd erõszakkal lecibáltál, hiszen féltem, ódzkodtam a találkozástól, kis pontnak éreztem magam egy ilyen nagy koponyával szemtõl-szemben állni. A csengetés utáni hosszú várakozás közben kissé megremegett a lábam, tudtam, egy új korszak nyílik az életemben. Sokára nyitott ajtót.
Egy gondterhelt, ráncolt homlokú, meggörnyedt hátú, alkotása súlyát sötét szemüvege mögé rejtõ, mégis harmóniát sugárzó magas férfi állt elõttünk. Idõsebbnek nézett ki a koránál. Borral kínált, s láthatóan a napok, hetek intenzív munkájától megfáradtan, de nagy közvetlenséggel, sõt, már elsõre barátsággal kérdezett, válaszolt kérdéseimre...”
„Gáspár Kornél összetett, elképesztõ intenzitású személyisége, kiapadhatatlan energiái és hatóereje a felületesen ismerõkbõl, a partvonalon kívül levõk egy csoportjából, ellentmondásos véleményeket váltott ki. Való igaz, van benne valami Cipollára emlékeztetõ, nagymértékben, szinte mágikus erõvel képes befolyásolni az embereket.
Több helyrõl hallottam: veszélyes személyiség. Nem igaz; ez a hatalmas intellektus energiái teljét csak a jóra, pozitív irányba fordítja. Gáspár nemcsak elsõrendû muzsikus, de egy a korát szellemiségében jóval megelõzõ filozófus, gondolkodó…