A Magyarország 1514-ben és 1848-ban (Történelmi regény vagy regényes történelem) című tanulmány azt az írói helyzetet vizsgálja, amikor a jelentős történelmi esemény parabolaként, a jövő sejtelmeként jelenik meg (Eötvös regénye), avagy nemzedéki távolságban Jókai regényében (A kőszívű ember fiai) megtörténtként rögzül.