Apolló a demokráciában

Összefoglaló

FÜLSZÖVEG
Vajon jut-e még hely a klasszikus szépségeszménynek és szellemnek a modern, nagyipari társadalmakban?
Talán így értelmezhetnénk a század egyik legnagyobb építészének, Walter Gropiusnak a késői írásait tartalmazó kötet címét. Gropius az építészek társadalmi felelősségére hívja fel a figyelmet, arra az esztétikai és etikai tartalomra, amelyet az építészet mindig is hordozott, de amelyet napjainkban feledni látszik.
Írásai - néhány speciális témán kívül, mint pl. a múzeum- és színházépítészet, Japán építészete stb. - elsősorban a humánus környezet megteremtésével, a modern társadalomban elő emberek harmonikus személyiségformálásával, tehetségük, képességeik sokoldalú kibontakoztatásával foglalkoznak. Természet és építészet, művészeti hagyomány és modern technika, ember és környezet viszonya jelenti vizsgálódásai fő szempontjait. Ítéleteinek hitelét széles látóköre, hatalmas ismeretanyaga, az általa alapított iskola, a Bauhaus korszakos jelentősége és egész, lenyűgözően gazdag életműve adja meg. Vissza
TARTALOM
Előszó 9
Apolló a demokráciában 11
A "belső iránytű" 17
"Egység a sokféleségben" - a kultúra paradoxona 20
Az "élet fája" és a "kereskedelmi spirál" 31
Az építész a társadalom tükrében 34
Új szerződés az élettel 42
Hagyomány és folytonosság az építészetben 49
Japán, az építészet földje 79
Múzeumépületek tervezése 104
Színházépítés 111
Találkozások 120
Peter Behrens 120
Frank Lloyd Wright 121
Ludwig Mies van der Rohe 124
Le Corbusier 125
Igor Stravinsky 129
A közölt írások forrásai 131
Utószó a magyar kiadáshoz (Gábor Eszter) 133
Képjegyzék 141