Bartók és hegedűművész partnerei - Bartók and His Violinist Partners

Összefoglaló

A zongora mellett Bartók Béla (1881-1945) különösen sokat komponált a korszak koncertéletében ugyancsak kiemelkedő szerepet játszó másik szólóhangszerre, a hegedűre. Fiatalkori alkotásaitól eltekintve két hegedű-zongora szonátája (1921, 1922 Arányi Jellynek) és két hegedűrapszódiája (1928, Szigeti Józsefnek, ill. Székely Zoltánnak) mellett két hegedűversenyt is szerzett. A visszavont korai Hegedűverseny (1908, Geyer Stefinek) első tételét is megjelentette Két portréjának első tételeként, húsz évvel később pedig új Hegedűversenyt komponált Székely Zoltán fölkérésére (1937/38). Egyik utolsó befejezett művét, a Szólószonátát Amerikában szintén hegedűre írta Yehudi Menuhin számára (1944). Kora számos nagy hegedűművészével - elsősorban Hubay Jenő híres hegedűiskolájának neveltjeivel - lépett föl rendszeresen koncerteken. Közéjük tartozott Waldbauer Imre is, aki ugyanakkor Bartók zenetörténetileg kiemelkedő jelentőségű hat vonósnégyesének bemutatásában és korai előadásaiban is kulcsszerepet játszott.
A Bartók Archívum időszaki kiállítása elsősorban a gyűjteménybe újabban bekerült értékes dokumentumokat kívánja első ízben a nagyközönség elé tárni. Egyrészt Waldbauer Imre (1892-1952) hagyatékából származó kéziratokat, kottákat, leveleket, melyeket a hegedűművész fia, Waldbauer Iván özvegye és leánya ajándékozott az Archívumnak, másrészt Bartók Székely Zoltánnak (1903-2001) írott leveleit, melyeket a Magyar Állam vásárolt meg és helyezett letétbe a Bartók Archívumban. Az újonnan megismert dokumentumok jelentős mértékben járultak hozzá Bartók hat vonósnégyesének 2022-ben megjelent kritikai közreadásához. Az Archívumban őrzött további dokumentumokkal (kéziratokkal, koncertműsorokkal, levelekkel, fényképekkel, archív hangfelvételekkel) kiegészítve beszélnek az új szerzemények a 20. századi zenetörténet egy máig ható és páratlan nemzetközi kisugárzású fejezetéről, művekről, zeneszerzés és előadó-művészet kapcsolatáról.

The composer, pianist and folklorist Béla Bartók (1881-1945) often composed for the other most important solo concert instrument of the period, the violin. Apart from his youthful output he created two Sonatas for violin and piano (1921 and 1922, for Jelly Arányi), two Rhapsodies (1928, for Joseph Szigeti and Zoltán Székely) and two Violin Concertos; the first movement of the withdrawn early Violin Concerto (1908, for Stefi Geyer) was also published as the first, "Ideal," movement of the Two Portraits and a second Violin Concerto was composed twenty years later (1937/38) commissioned by Zoltán Székely. One of his very last completed works was the Sonata for Solo Violin, composed for Yehudi Menuhin in America (1944). Bartók regularly appeared on the concert platform with great violinists, mainly former pupils of Jenő Hubay's famous violin school. Imre Waldbauer was also one of them. With his quartet ensemble, however, he also played a crucial role in the early performance history of Bartók's six String Quartets.
The temporary exhibition of the Budapest Bartók Archives principally presents for the first time documents that have recently become part of its collections. On the one hand, manuscripts, music scores, letters and other memorabilia from Imre Waldbauer's (1892-1952) estate have been donated to the Bartók Archives by the widow and the daughter of Ivan Waldbauer, the violinist's son. On the other hand, the Hungarian State purchased Bartók's letters to Zoltán Székely (1903-2001) depositing them at the Archives. The new documents effectively helped scholarly work on the recent critical edition of Bartók's six String Quartets published in 2022. Further documents from the Archives' own collection (music manuscripts, programme bills, letters, photos, archival sound recordings) supplement and help to interpret the new acquisitions, witnesses of a significant chapter of 20th-century music history of lasting relevance and rare international importance. They are mementos of great works of art as well as enlightening documents of the relationship between artistic creation and performance.