A gyermekrehabilitáció sajátosságai

Összefoglaló

„Ha a könyvet kezünkbe vesszük, nemcsak konkrét gyermekrehabilitációs ismeretekhez és példamutató szociálpediátriai szemlélethez jutunk, hanem új inspirációkat is kapunk hivatásunk betöltéséhez.” Velkey György
Néhány évtizede tágra nyílt szemekkel, csodálkozva, de kissé kétkedve is fogadta a magyar akadémiai gyermekgyógyászat az első komplex hazai gyermekrehabilitációs központ, a korát gyakorlatiasságában és szervezettségében megelőző miskolci ellátóhely létrehozását, majd működését, de főként a gyógyítással kapcsolatos újszerű megközelítéseit. Ez a könyv is alátámasztja, hogy az akkori alapítók jól olvasták a jövőt. Mára az első nagy tanító nemzedék intuícióin és tudásán felnőtt és megérett egy rehabilitációs medicinában jártas, magas szintű szakkönyvben ismereteit közölni tudó szakembergárda, amelynek nemcsak megosztható és megosztandó tapasztalata, hanem az „ősatyák” céljait továbbgondoló és az egész magyar gyermekellátás felé üzenetet hordozó szemlélete is van. A tudományos alapokon álló, de a mindennapi gyakorlat kohójában érlelt ismeretanyagon túl ennek a könyvnek ez az iránymutató szellemiség a legfőbb kincse. Ha olvasás közben jól hegyezzük a fülünket, akkor meghalljuk az érvényes és általános üzenetet: a gyermekegészségügy a gyermekrehabilitációhoz hasonlóan nem szólhat csak vagy túlnyomórészt betegségekről, diagnosztikus módszerekről, gyógyszerekről és műtétekről. A gyermekek megbetegedéséről és ellátásáról nem gondolkozhatunk izoláltan, a magunk elefántcsonttornyaiban, hanem kizárólag a társszakmáknak, a családoknak, az egyházaknak, a civil szervezeteknek, hivataloknak és a gyermekekkel foglalkozó többi ágazatnak, igazából a társadalom egészének figyelésével és bekapcsolásával. Közösségben a közösségért végzett munkával, alaphelyzetben a gyógyító csapatban a gyógyuló családért végzett tevékenységgel lehetünk kizárólag eredményesek. A mindennapokban a konkrét, előttünk álló gyermekre, tüneteire és fejlődésére való alázatos figyelemmel, de egyúttal folyamatos sokirányú párbeszéddel, külső és belső kommunikációval érhetünk célt. Ha a könyvet kezünkbe vesszük, nemcsak konkrét gyermekrehabilitációs ismeretekhez és példamutató szociálpediátriai szemlélethez jutunk, hanem új inspirációkat is kapunk hivatásunk betöltéséhez. Köszönjük a könyv szerkesztőjének és szerzőinek, hogy szemléletük megújítására, új egyensúlykeresésre ösztökélnek minden olvasót.