"Egyre sűrűbben gondol rám... Abból gondolom, hogy időnként a tinta pattogva megszárad a tollban, a félelemben jégvirágok nyílnak, kifutnak az időből a mondatok, íróasztalom lapján vakul a lakk, és ha előrehajolva belenézek, egy elkenődő Narkisszoszt látok. A halál arca. Érzem, hogy rám gondol..."