Sztálin életének utolsó hónapjaiig, az 1953-as orvosperig dolgozta fel a Szovjetunió történelmét Akszjonov Moszkvai történet című nagyregényében. S most újra itt vagyunk, az ötvenes évek elején, ebben az eleinte idillinek tűnő világban, ahol egyre-másra épülnek a "magaskák", a rendszer életerejét tükröző, barokkosan díszített gigantikus épületek.
Az egyik ilyen felhőkarcolóban lakik Glikerija Novotkannaja, a szépséges egyetemista lány és sportolónő, és vőlegénye, Kirill Szmelcsakov hatszoros Sztálin-díjas költő. Romantikus szerelmi történetük egyszer csak váratlan fordulatot vesz, amikor Glikerija szerelemre gyúl a rejtélyes Mokkinakki iránt, aki talán a Szovjetunió Hőse, de az is lehet, hogy az ellensége…
Mert a Szovjetuniót újból ádáz ellenségek fenyegetik, és Sztálin meg van győződve róla, hogy Szmelcsakov az egyetlen, akire mindig számíthat, ezért esténként olykor felhívja telefonon a költőt, hogy vele beszélgetve - s közben konyakozva - próbálja elhessegetni nyomasztó rémálmait, melyek főszereplői Joszip Broz Tito katonái.
Aztán megkezdődik az őrült kalandok sorozata, amikor a Moszkvában titokban összegyűlt délszláv erők valóban megostromolják Sztálin dácsáját… A 2009-ben elhunyt Akszjonov egyik utolsó regénye fergeteges történelmi bohózat, a sztálini Szovjetunió meghökkentő paródiája. A szerző dús fantáziával és leleményes nyelvezettel megteremt egy sor történelmi legendát, amelyek a korabeli Moszkvában keringő híreszteléseken és hiedelmeken alapulnak, s a mitikusan felnagyított és túlszínezett alakokban kirajzolódik a háború utáni új nemzedék ellentmondásos érzelmi viszonya a kor és Sztálin iránt.
Az Aki megszökik és aki marad azzal ért véget, hogy Lila számítástechnikai céget hozott létre Enzóval, Elena pedig elhagyta férjét régi szerelme, Nino miatt, amivel veszélybe sodorta írói karrierjé...