Ezen írások az ezredforduló látleletei, 1980 és 2011 közötti eseményeket dolgoznak fel úgy, hogy közben egy-egy személy portréját vázolom fel, történetüket riportban jelenítem meg. Kíváncsi voltam Magyari Béla űrhajósra, aki igen nehezen viselte a mellőzését, Rófusz Ferencre, akit nem engedtek ki Hollywoodba, Oscar-díját egy kommunista hivatalnok vette át, Waszlavik László kelet-európai rocksámánra, aki ma is kétéltű járművel közlekedik. Szász Marcira, a csodagyermekre, vajon mi van vele most, a Szerbiában élő Utasi Árpi mesemondóra, aki piros csodaautót nyert, mégis minden álma az, hogy háztartásigép-szerelő lehessen. Kíváncsi voltam Lukács László rockzenészre, Cakó Ferenc homokanimátorra, Péteri Károlyra, aki iparióra-javítóként otthagyta a Lenin Kohászati Műveket, hogy az olaszországi Cremonában kitanulja a hegedűkészítés csínját-bínját, a börtönviselt Stadler Józsefre, és Techet József kisnyugdíjasra, aki kért egy hét kimenőt a családjától, hogy bejárhassa a megszüntetésre ítélt vasúti szárnyvonalakat. A vándorcirkuszosok életére, a fővárosi építkezéseken dolgozó kocsordi roma brigádra, és persze Bobán Ambrusné takarító nénire, aki a műtétjére is hitelt kényszerült felvenni, mégis amikor félmillió forintot talált a kecskeméti plázában egy percig sem ingott meg, s visszaadta a pénzt az ismeretlennek, a nagyképű és ostoba vállalkozónak. Úgy fogalmazott: emberfia nem tehet mást.
A szerzőről:
„Önök szerint írnak még a sajtban riportokat? Nem nagyon. Varga Attila viszont ír. Nem is akármilyeneket.”
Havas Henrik a Klubrádióban 2010 májusában
„Varga Attila munkássága ékes cáfolata annak, hogy a napilapos újságírás, az irodalmi igényesség és a szociografikus elmélyültség egymást kizáró fogalmak. Őt olvasva észrevétlenül átváltunk a stílus csodálatából a témakörök sokrétűsége iránti tiszteletre. Micsoda bősége a tegnapi-mai magyar valóságnak!”
Pósa Zoltán a Magyar Nemzetben, 2010 márciusában
„Varga Attila kitartó ember. Ha kidobják az ajtón, és bizony kidobkák az ajtón, visszakéredzkedik a macskákkal. Bírja a gyűrődést, el lehet őt küldeni a fenébe, a francba, hevenyészett fordításban a seggbe, bárhova, ahová egy kelletlen öregember dühösködése szánja.”
Esterházy Péter a Hrabal-interjúkról az Élet és Irodalomban 1995 decemberében
Varga Attila újságíró. 1969-ben született Debrecenben. A Magyar Nemzet főmunkatársa. Kiváló Írás a Közlekedésért díj (2008), Családbarát Médiáért díj (2009), Magyar Nemzet Aranytoll (2010), Minőségi Újságírásért díj (2011)
Ki ne emlékezne Egri János "villamosszékére" az Elmebajnokságból vagy Vitray Tamásra és a legendássá vált thonetszékére a beszélgetős műsoraiból? Rózsa György pohár vizére a Kapcsoltamból, Dévényi ...
Online ár:
3 490 Ft
Online ár:
1 100 Ft