Ló és (is) ember - A ménes - legelőtől a világbajnoki arénáig... - Szép állapotú. - Dedikált

Összefoglaló

"A ló is ember?" - kaptam a provokáló riporteri kérdést, egy portréfilm készítése közben..."A ló és ember több évtizedes barátsága jogosít és kötelez, hogy az érzelem és értelem libikókás mérlegén az "is-és" kötőszavak egyaránt megérintsenek" - hevenyésztem a választ. S ezen ma is elgondolkodom.Hű társainkat - a lovat és kutyát- kiemeltük a vadvilágból, háziasítottuk, társainkká tettük. Új életfeltételeket teremtve, gondjainkba vettük, amit hűséggel ezerszeresen megszolgáltak. Így a napi objektívértelmünkkel ítélve hasznos barátaink - de titkolt szubjektív érzelmünk szerintmár-már embertársaink "Ők"! Ezzel a kettős tudattal-környezetem ösztökélésére is a sodró lendületű, feladatmegoldó szolgálati évtizedek után, a nyugdíjba ejtett első évek semmit-tevése krízisén, átmenő foglalatosságként, papírra vetettem néhány gondolatot a ló és ember viszonyáról. Ennek néhány töredéke már nyilvánosságra került a szíksajtóban, de kiegészítve e házi-kiadványban, barátilag - így-is közreadom, számozott "hónap-naplóként" az ezredforduló merengéseivel.